29697. lajstromszámú szabadalom • Papírból készült papucs

Megjelent 19ö4. évi márczíus lió i9-éii. MAGY. SZABADALMI KIR. 11VATAL SZABADALMI LEI RAS 29697. szám. I/b. OSZTÁLY. Papírból készült papucs. INDUSTRIEWERK H. THIEMANN CZÉG DESSAUBAN. Pótszabadalom a 25489. sz. törzsszabadalomhoz. Bejelentésének napja 1903 október hó 17-ike. A találmány tárgya a 25,489. számú tÖrzsszabadalombau védett, papírból, kéi'egpapirból, czellulózából vagy más hasonló anyagból készült papucs egy kiviteli alakja, melynél a papucs fölső részét képező lap a talp és béléstalp között a közönséges papucsoknál szokásos módon vau megerősítve. A találmány czélja eme papucs szilárdságának és tartósságának nagyobbítása, anélkül, hogy evvel a papucs súlyát is nagyobbítanék. Ebből a czélból úgy a fölső részt, mint a talpat két-két rétegből állítjuk elő, melyek közül az egyiket egy sima papírlap, kéregpapirlap stb., a másodikat pedig egy nyújtható, rugalmas papírlap, pl. crépe papír képezi, ezt a két réteget pedig gummizott szövetbetét egyesíti egymással. A föntebb jelzett újítás a lágyabb járást teszi lehetővé, a papucsot a lábon a kellő helyzetben biztosítja és annak szilárdságát és tartósságát fokozza. Ezenkívül a szövetből készült vékony csík a fölső résznek nem csak fölső, hanem ennek alsó szélét is befoglalja, a fölső részt pedig az elszakadás ellen az ezen végignyúló és egészen a talpig érő, bordaszerű hosszanti és harántcsíkok is védik. A csatolt rajzon a találmány tárgyát képező papucs, az 1. ábrán oldalnézetben, a 2. ábrán fölülnézetben, és a 3. ábrán elölnézetben látható, míg a 4. ábra az 1. ábra A—B vonala szerint vett (nagyobb léptékben ábrázolt) keresztmetszet. A papucs talpa az erős, sima papirlapból vagy kéregpapirból készült (a) alsó rétegből és crépe-papirból készült (b) fölső rétegből áll, melyek között a (c) szövetbetét van elhelyezve. A fölső rész ugyancsak az erős, sima papírból készült (d) belső és a crépepapirból készült (e) külső rétegből, továbbá az ezek között elhelyezett (f) szövetbetétből áll. A fölső rész fölső szélét ismert módon egy (g) szalag védi a beszakadás ellen, a fölső részén hosszanti irányban futó (h) szalagok és harántirányban futó (i) szalagok pedig a fölső rész erősítésére szolgálnak. A harántszalagok mindkét vége és a hoszszanti szalagok alsó vége a talp és béléstalp közé nyúlik, mi által a talp és a fölsőrész között az összeköttetés nagy mértékben javul. Javul továbbá az összeköttetés annak következtében is, hogy a fölsőrész alsó szélét ott, hol az a talphoz csatlakozik,