29685. lajstromszámú szabadalom • Szelepes vezérmű

Megjelent 1904. évi márczius hó 463-én. MAGY j||KIR. SZABADALMI í©l# H I VATAL SZABADALMI LEI RAS 29685. szám. v/d/l. OSZTÁLY. Szelepes vezérmű. AZ ELSŐ CS. KIR. SZAB. DUNAGŐZHAJÓZÁSI TÁRSASÁG HAJÓGYÁRI GONDNOKSÁGA CZÉG BUDAPESTEN MINT SZENDY BÉLA FŐFÖLÜGYELŐ ÉS FAUST JÁNOS GÉPSZERKESZTŐ BUDAPESTI LAKOSOK JOGUTÓDJA. A szabadalom bejelentésének napja 1903 október hó 10 ike. Jelen találmány tárgya egy kény szer mozgású szelepes vezérmű gőzgépek és egyéb erőgépek számára, mely különösen egyszerű szerkezete és könnyű szabályozhatósága által tűnik ki. A mellékelt rajz 1. ábrája az új vezérmű egy példaképeni kiviteli alakjának nézete a gőzhenger és szelepház keresztmetszetével, míg a 2. ábra a vezérmű mechanizmusának alaprajza. Az (a) vezérműtengelyre ékelt (b) excenter a (c) emeltyűt lengő mozgásba hozza. A (c) emeltyű (d) forgáspontja az (e) szabályozótengelyre ékelt (f) karon van elrendezve, úgy, hogy az (e) tengelynek az utóbbira ékelt (j) kar és (g) rúd útján a (h) szabályozó által eszközölt beállítása folytán, a (c) emeltyű (d) forgáspontja, a gép fordulatsebessége szerint változik, illetve beállíttatik. Ezen beállítás folytán a (b) excenter által a (c) emeltyűre és erről a gőzbeeresztő szelepre átvitt mozgások is változnak. A (c) emeltyűvel, körülbelül annak közepén, az (i) csuklótag van összekötve, mely | csuklótag ismét az (e) tengelyen lazán forgatható (k) karral van összekötve, úgy, hogy a (c) emeltyű lengései a (k) karra és az ezzel összekötött (1) karra, mely a (k) karral együtt egy kétkarú emeltyűt képez, i vitetik át. Az (1) kar lengéseit az (m) rúd az (n) gördülő emeltyűre viszi át, mely a szelep rudazatát mozgatja. Az (n) gördülőemeltyű mozgásközben ismert módon az (o) támasztófölületen gördül le. Az (n) gördülőemeltyű (p) gördülő föliilete egy körívet képez, mely körív az (n) emeltyű és a szeleprúd közötti kapcsolatot létesítő (q) csukló középpontján halad át. Az (o) támasztó föliilet szintén körívalakú, melynek sugara kétszer akkora, mint a (p) ív sugara, úgy, hogy a (p) ív oly kör belse-I jében gördül, melynek sugara kétszer akkora, mint a gördülő (p) ív sugara. Az ily gördülés czikloisa tudvalevőleg egy egyenes vonal, mely a nagyobbik kör középpontján halad át, miből következik, hogy a (q) j csukló az (n) emeltyűnek az (o) fölületen | való legördülésénél tökéletes egyenes vonalban vezettetik, miáltal azt érjük el, hogy