29653. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés alkalichloridok elektrolyzisére
hydrogón egyidejű e szivása mellett megfelelő kisebb nyomást tartunk fönn. Habár a megadott eljárásnál telített alkálikloridoldatokat vetünk alá elektrolyzisnek, mégis ajánlatos az elektrolytot olymódon választani, hogy az elektrolyt a katodaterekből való lefolyás után csaknem ki van merítve. így pl. egy körülbelül 13— 15°/0 -os marónátronlúg előállítására egy 22°/0 -os chlórnátriumoldatot vezetünk be az anódaterekbe és az oldat hozzáfolyását oly módon szabályozzuk, hogy mindegyik ampere-óra részére körülbelül 10 cms -nek kell a szúrodiafragmán a katodaterekbe átlépnie. Szűrődiafragma gyanánt minden oly átbocsátó anyagot, pl. aszbesztet, czeilulozát, képlékeny porok rétegeit, nevezetesen báriumszulfátot, stb. használhatunk, melyet sem az elektrolyt, sem az elektrolyzis termékei nem változtatnak meg. Ha a diafragma több áramvezető, mint folyadékátbocsátó keresztmetszettel bír, akkor ajánlatos ezen keresztmetszeteket szigetelőtesteknek, mint porczellándarabkák, üveggyöngyök, vagy üveglemezkék vagy hasonlók, a diafragmarétegbe való beágyazása által vagy a diafragmarétegnaklyukasztott pala-vagy porczellánlemezekkel való befödése által oly módon csökkenteni, hogy az átáramló anodafolyadék a szemközt vándorló hydroxylionokat visszaszólítja és utóbbiakat ne engedje az anódaterekbe jutni. Előnyr ös továbbá az átbocsátó diafragmákat fémhálókkal vagy rácsokkal támasztani, melyeknek azonban a katodával nem szabad érintkezésbe jönniök és oly szemnagysággal kell bírniok, hogy ne hassanak elektródák gyanánt. A diafragmák vízszintesen vagy függélyesen lehetnek elrendezve és számos szokásos készülékben alkalmazhatók. A mellékelt rajzokon a fönt vázolt eljárás foganatosítására szolgáló készülékek példaképen i kiviteli alakjai vannak föltüntetve. Az 1. ábrában rajzolt elrendezésnél az (a) tér, melybe a (b) anodák nyúlnak be, egy a nagynyílású (c) sodronyhálón fekvő (d) szűrődiafragmaréteg által van az (e) tértől elválasztva, melyet a katodát képező (f) teknő vesz körül. Az alkálikloridoldatot a (g) csövön át vezetjük az anodatérbe és ezen oldat a (d) diafragmán át a katodatérbe hatol be, melyből a képződő maróakálioldat (h)-nál folyik el. A 2. ábrán a készüléknek egy szűrősajtószerű elrendezése van föltüntetve. A 3. ábra ezen készülék hosszmetszetét tünteti föl nagyobb léptékben és a 4. ábra azon keretek egyikét mutatja, melyekből a készülék össze van állítva. Mindegyik keretet egy az (i) elektródákat tartó rácsszerkezet két részre oszt föl és két-két keret közé a fémhálóval támasztott (d) szűrődiafragma van bekapcsolva. Az elektródák a föltüntetett kivitelnél kétsarkúan hatnak és az alkálikloridoldatot az (a) anódaterekbe a (k) csővezetéken át vezetjük be, mely oldat a (d) diafragmákon át az (e) katodaterekbe hatol. A képződő klóit az (1) csöveken át az (m) elvezetőcsőbe vezetjük, míg az (e) katodaterekből a képződő maróalkálioldatot az (n) csöveken át folyik el. Az (n) csövek fölfelé nyúló nyitott (o) toldatokkal vannak ellátva, melyeken át a hydrogén elillan. Az (1) klórelvezetőcsövekben körtealakú kiszélesítések vannak elrendezve, melyekben a magával ragadott folyadékrészecskék lecsapódnak, hogy az (a) anódaterekbe visszafolyjanak. Az (1) csöveknek az (m) csőhöz és a (k) bevezetőcsőnek azon csövekhez való kapcsolása, melyeken át az elektrolytot az az anódaterekbe vezetjük, könnyen oldhatóan van kiképezve, hogy esetleges zavaroknál egyes kereteket könnyen kivehessünk és ismét behelyezhessünk. Az elektrolytot az (1) csöveken át is vezethetnék be az anódaterekbe, mely esetben a képződő chlórgáz buborékok alakjában emelkedik föl az elektrolyton át, hogy az elvezető csőbe kerüljön. Az 5., 6. és 7. ábrákban szúrősajtolószerűen elrendezett szétbontókészűlékek, illetve ezeknek kétsarkú elektródákkal bíró egyes kamrái vannak föltüntetve, mely elektródák a 8., 9. és 10. ábrákban külön ki vannak rajzolva. Az 5. és 8. ábrákban rajzolt elektródák
