29620. lajstromszámú szabadalom • Újítások síkszitákon

tagsága következtében a (t) pontba tolódott el. A kefének -ilyenformán két egyenlőtlen nehézségű fele van, még pedig az (o p) oldal felé eső fél a könnyebb, a (q r) felé eső fél a nehezebb. A mozgás, melyet a kefe végez, a 12. ábrán háromféle állással van föltüntetve ott, hol az ívbe megy át, még pedig (ABC D) első helyzet, súlypontja (I), ez a síkszita egy körlengésének kezdetén van. Körülbelül egy fél fordulat után az (A) ós (B) pontok (a) és (b)-be, a (C) és (D) pontok (e) és (d)-be jutnak, míg a súlypont az (1) állásból (II) be helyezkedik. Az (A a) és (D d) utak nagyságának különbözősége a kefetest egyes részeinek különböző súlyából ered. A körfordulat második fele alatt az egyes pontok visszafelé mozognak, még pedig az (a) pont a-ba, a (b) pont (3-ba és a könnyebb oldalon az (e) pont y-ba. a (d) pont S-ba, a súlypont (II)-bői (Ill)-ba. A kefe tehát a síkszita egy körmozgása alat (I—III) úttal ment előre és a szitabevonatot egy előrefelé mozgással (A a—D d) és egy visszafelé mozgással (a a—d a) lekefélte. A 13. ábra a 12. ábrán látható alaprajznak megfelelő keresztmetszetet tünteti föl. (e) a kefetest, (v v) annak lábai, (w) a szitabevonat, (P) a gyűjtőfenék és (E) egy közbeiktatott, lyukasztott lemezből készült fenék, a melyen a kefe lábai járnak. Ezen lemez lyukasztása ott, hol a lábak járnak, megszakad, azaz a lemez csak a csatorna közepén és annak két szélén van lyukasztva. Oly esetekben, midőn az áthulló termék kevés, ezen közbeiktatott lyukasztott fenék elmarad és a kefe magában a gyűjtőcsatornában mozog; a továbbító lapátok elmaradnak ós a kefe, mint «zárótest» a már említett 1215. sz. magyar szabadalom értelmében az áthullott terméket maga előtt tolja. Az egyszerű csatornában (9—11. ábra) épen úgy mozog a kefe, mint az imént leírt esetben, csakhogy itt nem a csatorna oldalfalai vezetik azt. hanem egy (H) lemezszalag. Ez a vezetés azért szükséges, mert különben a kefe a csatorna végein nem fordulna meg. A (c) kefe súlypontja itt is (s)-ből (K)-ba helj'eztetett át; a mozgás a nyíl irányában történik. A kefe (L) oldala a rövidebb utat irja le és megfelel a 12. ábrán föltüntetett kefe (k 1) oldalának. (M) oldal irja le a nagyobb utat, úgy, mint az (m n) a 12. ábrán. A síkszita bizonyos számú körlengése után az (L) oldal (L1—L2- L3)-ba, az (M) oldal (Ml—M2—M3)-ba kerül. A (K) súlypont útja: (K—Kl) (1—II—K2-III— K3—K4—K5—K). Az összegyűjtött anyag az (N) nyíláson, vagy a (P) lyukazaton hull át. A 14., 15. és 16. ábrák a továbbító lapátok egy új nemét tüntetik föl. Elvben megegyeznek a Haggenmacher-féle továbbító lapátokkal, de új az egyszerű előállítási módjuk; új továbbá a szállítóképesség szabályozhatósága. A szállítólapátok egy lemezszalagból készülnek, mely (Q)-nál hosszában derékszög alatt meg van hajtva. A szalagnak (Q R) részéből tetszőleges osztással tetszőleges szélességű (T) részecskék lesznek kivágva; az (R R) részek megmaradnak,úgy hogy a szalag alakja gereblyéhez lesz hasonló. A megmaradt (R R) részek megcsavartatnak, úgy, hogy eddigi vízszintes helyzetükből az (y z) ferde helyzetbe kerülnek. Minél jobban közeledik az (y z) irány a függélyeshez, annál nagyobb a lapátok szállító képessége és minél közelebb hajlik a vízszinteshez, annál kevesebbet szállít a lapát. Tehát oly helyeken, hol sok őrlemény hull át, módjában áll a molnárnak a lapátokat jobban elcsavarni, illetőleg a függélyeshez közelebb állítani, vagy pedig a vízszintes felé csavarni oly helyeken, hol kevesebb a szállítani való. Ez képezi a szállító képesség szabályozhatóságát. Hogy ezen szabályozás fontos, kitűnik, a következő megfontolásból: az anyag gyors továb bításánál rövid ideig marad a szitán és nem szitálódik ki tökéletesen és megfordítva: lassú továbbításnál a keretek megtelnek és a megtorlódás következtében egyáltalán nem szitálnak. A megtelés, illetőleg a torlódás veszedelme rendszerint a csatornák végein áll be, a hol a termék fordúl, hogy a következő csatornába juthasson, példáúl a 6. ábrán a (B C és D) pontokon. Az (A B), (B C) és (D E) egyenes részeken a közönséges lapátok gyorsan továbbítanak, s ebből kifolyólag a szitálás nem tökéletes, tehát a la-