29610. lajstromszámú szabadalom • Elektromos blokkberendezés az induktor hajtóművével létesített függőséggel és a blokkozó ármakör előzetes megvizsgálására

ható (K5) emelő (K4) kiugrása (1. fölülnézetben a 14. ábrán), továbbá a (Q5) csap és a (P) emelővel kapcsolt (p) rúd gátolja meg, a (P) emelőt pedig az (F2) rúgó tartja a normális helyzetében, az (FI) rúgó pedig, mely a (G) emelőt a (P) emelővel köti össze, bizonyos mértékben mindig meg van feszítve. Az- (02) csap körül forgatható emelővel a (KI, K2, K3) kiugrásokkal ellátott (K) exczenter van összekötve, mely az adott esetben mefelelő keresztmetszetű tengely gyanánt van kiképezve, a blokkmezők jelző ablakaival párhuzamos és az (02) csappal egybeeső egyenes, körülforgatható, ennek megfelelően az egy berendezésbe egyesített összes blokkmezőkkel kapcsolódhatik és melyet csak egyszerűség okáért fogunk a következőkben exczenternek nevezni. A (K) exczeutert két (© és 40 ütközőrúgó tartja a 13. ábrán megrajzolt nyugalmi helyzetében. Mikor a (P) emelőt a (P2) lábítódeszka segélyével lenyomjuk, a (p) rúd (pl) csapj a a (vl) kilincset kikapcsolja és az (FI) rúgó a (G) hajtóemelőt forgásnak indítja, föltéve, hogy egy (D) nyomórúdnak az alsó végén alkalmazott (D9) feje (6—11. és 15. ábra) a (K) exczentert a 7. vagy 8. ábrán látható helyzetbe forgatta, mely helyzetben a (K4) kiugrás a (Gl) gyűrüszegmentum útjából kilép. A 14. ábrán a (G) emelő és a (K) exczenter fölülnézetben látható. Az induktor hajtóműve és a blokkmezők között fönnálló kapcsolat a 6—11. ábrából és az 5. ábrán látható elektromos kapcsolási sémából világos. Ez utóbbin (Wl) a jelzést vagy utasítást adó blokkmezőnek, (W2) a jelzést vagy utasítást vevő blokkmezőnek oszezillátor tekercselése. Mikor a (TI) billentyűt lenyomjuk, először a (J2—ml—n2——n0

—Wl—ml4— W—&0

—Í>1—J4) áramkör létesül, melyen, mint az a (J2) kefe elrendezésének szükségszerű folyománya, egyirányú, szaggatott I áram megy át. Ennek az áramnak az a feladata, hogy a blokkberendezés összes áramköreit fölülvizsgálja (a), kivéve azt az áramkört, melybe az áramzáró be van kapcsolva. Ebből a czélból az (ml) elektromágnes (13. és 7. ábra) fegyverzetének egy (d3) orra van (13. és 7—11. ábra), mely akkor, mikor az (ml) elektromágnes gerjesztve nincs, a (K4) kar mozgását ennek (K5) nyújtványa közvetítésével oly módon határolja, hogy a (K4) kar a (G3) ütköző elhagyása után a 7. ábrán látható helyzeten túl csak kevéssel mozdúlhat el. Ennek következtében mikor az (ml) elektromágnest gerjesztő bizonyos számú áramhullám ment át a jelzett áramkörön, a (G) emelő további elmozdúlását a (K) exczenter megakasztja és a (J3— *—n2) váltakozó áramot vezető áramkörbe (1. az 5. ábrát) bekapcsolt (a) kontaktust annak következtében, hogy a (dl) kilincs a (K4) karra fekszik, megszakítva tartja (7. ábra). Ezenkívül lehetetlen az is, hogy a (D) nyomórudat a blokkmezőt működtető tisztviselő mélyebbre tolja le, mint amily mély helyzetben a 7. ábrán látható, úgy hogy az esetleg a váltakozóáramot vezető áramkörbe bekapcsolt és a (D) nyomórúd által ismert módon működtetett kontaktus meg van szakítva. Ily esetben sem a jelzést vagy utasítást adó, sem az ezt vevő blokkmezőt blokkozni, illetőleg kiblokkozni nem lehet. Mikor a (T) nyomóbillentyűt és a lábítódeszkát eleresztjük, a normális helyzetet újból létesíthetjük. Ha azonban az összes föltételek, melyek egy bizonyos blokkmező blokkozásához szükséges, teljesítve vannak, ha tehát az áramkör zárva van, az (ml) elektromágnes hatása alatt a (d3) orr a (K4) kart elereszti, ez pedig a (D) nyomórúd teljesen lenyomott helyzeténél a (G) hajtóemelőt ereszti el (8. ábra), mely esetben a (dl) kiugrás a (K) exczenter visszafelé forgását is meggátolja és minthogy ekkor a blokkmező okvetlenül el van reteszelve, az áramkör I pedig rendben van, a (dl) kilincsre szerelt I (x) kontaktus a blokkmező és az induktor