29587. lajstromszámú szabadalom • Gép fából készült fenékkel és furnírból készült oldalfallal bíró kosarak előállítására

— 12 — nyomás hat. A kapcsok formálására szolgáló tagok a drót ós a kész kapocs befogadása czéljából megfelelő hornyokkal van ellátva, a beverőtagok belső végei pedig akként vannak kiképezve, hogy a kapcsok alakítására alkalmasak legyenek, végül a kések akként vannak köszörülve, hogy a kapcsokat finom hegyekkel lássák el. A hajlítótagoknak befelé, a kapocsalakítótagok (371) hasítékaiba befogódzó és ezekben csúszó (370) végei vannak, melyekre a kapcsok ráhajlíttatnak, továbbá hosszú szárai, melyek a (189) külsó résszel a (188) csapok útján összekötött (187) szorítószerkezeteken vannak megerősítve. A hajlítótagokat a (190) rúgók törekszenek befelé nyomni, a hajlítótagok belső végét pedig a (302) támasztékok támasztják meg. A fölső és alsó abroncsok megerősítésére szolgáló kapcsok készítésére rendelt (372, 373) drótok a (189) belső rész furatain mennek át. Mikor a hajlító tagok a 35. ábrán teljesen kihúzva ábrázolt helyzetet foglalják el, a (185) keret előre mozog, a (357) emelő a (354) késkeretbe kapcsolódik és az utóbbi a (175, 176) kapocsalakítótagokra fekszik. A (185) keret előremozgásánál a (352) kések és a kapocsalakítótagok előremozognak; a drótról a kések megfelelő hosszúságú darabokat vágnak le, melj-ek kapcsokká hajlíttatnak át és a kapocsalakítótagokba jutnak. Amint a kapcsok hajlítása megtörtént, a (854) késkeret a (186) hajlítótagok görbített (306) részébe ütközik. Ezeket — mint az a 35. ábrán pontozva látható — kifelé mozgatja, egyúttal a (337) emelő is szabaddá válik a késkerettől és a kések befelé mozgása megszűnik. A (185) keret befelé mozgását folytatja és a (180) tolókák útján a beverő tagokat előre mozgatja, melyek a (179) rúgók közvetítésével a kapocsalakítótagokat a munkadarabra szorítják, hol ezek a (179) rúgók összenyomása mellett föntartatnak. Ezután a lenyomótagok mozognak előre a kapocsalakítótagok felé és a kapcsokat a kosárba benyomják. Láthatjuk, hogy a benyomótagokat a (180) tolókák működtetik, melyek a benyomótagokat mindaddig előre tolják, míg ezek (368) toldatai a kapocsalakítótagok végeire nem fekszenek és a kapcsok teljesen benyomva nincsenek. A (180) tolókák rúgói és kiugrásai lehetővé teszik, hogy ezeknek befelé mozgása a (185) keret befelé mozgásával egyidejűleg szűnjék meg. Mikor ugyanis a tolókák befelé mozgása megszűnik, a (185) keret (347) külsőrésze még mindig a kiugrásokra fekszik, azonban ezek a kiugrások az illető tolókákon megerősítve nincsenek. Minthogy azonban a kiugrások a (182) kiugrásokkal össze vannak kötve, a (182) kiugrások a tolókákon elfordulnak és a (184) rúgók megszülnek. Minthogy továbbá a (181) kiugrások a tolókákkal merev kapcsolatban vannak, ezek a tolókák befelé mozgását meggátolni és azokat a befelé mozgó (185) kerethez viszonyítva kifelé mozgatni törekszenek. Ily módon a kapocsalakító és a beverőtagok mindig helyes mozgást fognak végezni, bármely helyzetben legyen is a beverőtag a munkadarabhoz viszonyítva, a (185) keret pedig mindig' ugyanazt a 'kilengést végezheti, anélkül, hogy azt a két tag mozgása akadályozná. A (184) rúgók által a beverőtagokra gyakorolt nyomás akként szabályozható, hogy az a kapcsoknak kemény fába vagy ágbogókba való beverésére az előtt, mielőtt a (138) toldatok a kapocsalakítótagok külső végeibe ütköznének, épen elégséges legyen. Mikor a (185) keret befelé mozgását befejezte és visszafelé kezd mozogni, a (180) tolókára ható nyomás megszűnik és a (181, 182) kiugrások a (184) rúgókkal együtt a kezdeti állásukba térnek vissza. A kapocsalakítótagokat az ezeken megerősített és a (185) keret (301) toldatain lazán átvezetett, külső végeiken a (374) peczkekkel ellátott (373) rudak működtetik. Ha már most a (185) keret befelé mozgását folytatja, a (357) emelőt magával viszi és amint a (302) toldata a (374) peczkeket eléri, a kapocsalakítótagokat kifelé mozgatja, úgy hogy ezek csakhamar a (354) késkeretet érik, melyet eme tagok mindaddig kifelé tolnak, míg a keret a külső végállását el nem éri mikor is a (354) késkeretet a (352) ék és (363) peczek megállítja. A (357) emelő horogalakú vége oly helyzetet foglal el, hogy a (185) keret