29560. lajstromszámú szabadalom • Egyetlen emelővel központosan működtethető állító berendezés váltókhoz és vasúti jelzőkhöz
— 4 -találmány tárgyát képező berendezés működési módja akkor, mikor egy bizonyos vágányutat az állítóemelőhöz tartozó vágányutak közül a forgattyú beállításával kiválasztottuk, teljesen megegyezik a törzsszabadalom tárgyát képező berendezés működésével. Hátra volna még annak megmagyarázása, hogyan lehet két egymást keresztező vá• gányút egyidejűleg történő beállítását i meggátolni, tudniillik, hogyan sikerül a mechanikai és elektromos függőséget létesíteni. Az elektromos függőséget az a berendezés létesíti, mely a törzsszabadalom szerint a nagyobb távolságban fekvő részek között létesít függőséget, nevezetesen oly módon, hogy az (1) állítóemelő mozgását más, a beállítani kivánt vágányútat keresztező vágányutak állítóemelője által működtetett szerkezetek befolyása alatt álló részek meggátolják. Ebből a czélból az (1) emelőn alkalmazott (28) ütköző függélyesen el van vágva, útja közben pedig a (9) retesszel érintkezik. Ennek következtében az (1) állítóemelőt csakis akkor lehet átállítani, mikor a (6) elektromágnes gerjesztve van; ennek az áramköre pedig oly tagok hatása alatt áll, melyeknek a vágányát beállíthatása czéljából egy bizonyos helyzetben kell lenniök. A (6) elektromágnest és az áramforrást a jelzett részekkel a (11) henger kontaktusai és ama (13 14 15) illetve (16) kiválasztó tengely áramzáró keféi kapcsolják párhuzamosan, mely az épen beállítandó vágányútnak felel meg, továbbá az ugyanazon a (13 14 15), illetve (16) kiválasztó tengelyen alkalmazott normálhelyzet- és átfordított helyzetkontaktusok. Az áramzáró keféketa 3. ábrán látható (39 40 41 42) áramzáró kefék jelképezik, melyek a hozzájuk tartozó kontaktusdarabokon csúsznak. A kefék a (13 14 15) illetve (16) tengelyek fölerősített (43 44 45) illetve (46) szigetelőkön vannak szerelve. A létesülő áramkörök ma- | guk amúgy is ismeretesek, a föntebb mondottak pedig az elektromos elreteszelésre ! gyakorolt hatásuk megvilágítására teljesen elégségesek. A találmány tárgyát képező berendezés működési módja most már a következő: Tegyük föl, hogy a (16) kiválasztó tengelynek megfelelő vágányutat kell szabaddá tenni. Ekkor először is az ehhez a ványúthoz tartozó (50) segédáramzáró (18) forgattyúját forgatjuk el. Ennek a törzs| szabadalomban leirtakon kívül az is következménye, hogy a különböző, az egyetlen (1) állítóemelőhöz tartozó vágányutak közül egyet kiválasztunk. Ha már most az (1) állítóemelőt is átállítjuk, az csupán csak ahhoz a vágányúthoz tartozó fölépítményi berendezéseknél fogja a törzsszabadalomban leírt hatást — mely hatás közé az is tartozik, hogy a jelző az (1) állítóemelő szélső végállásánál «szabad»-ra áll — előidézni, melyet előbb kiválasztottunk. Tehát mindaddig, míg a normál állásából kitérített állítóemelő ebbe vissza nem tér, ama vágányút beállítása megy végbe, melyet a (16) kiválasztó tengely elforgatásával választottunk ki, ez alatt azonban egy más vágányút beállítása annak következtében lehetetlen, hogy a megf elelő kiválasztó tengely (29) karjának keresztpeczke a (30) karimába ütközik. Mikor a vágányút föloszlatását megkezdjük, a szabadra álló jelzőt akként állítjuk «tilos»-ra, hogy a (18) forgattyú segélyével az (50) segédáramzárót a normálállásába állítjuk. Ekkor azonban a (16) kiválasztó tengely keféi még mindig a (11 12) hengeren maradnak fekve, minthogy a tengelyt a (29) karnak a (11) henger (30) karimájának belső oldalára fekvő keresztpeczke a megfelelő helyzetben rögzíti. A vágányút föloszlatása czéljából az (1) állítóemelőt is a normálállásába kell vi?sza vinni, mi a törzsszabadalomban leírt hatást idézi elő. Mikor már most az állítóemelő a normálállásába visszatért, a (21) rúgó a kiválasztó tengelyt is visszaállíthatja a normálállásába, mert a (29) kar | keresztpeczke eme helyzetnél a (30) karima által határolt térből a (34) kivágá! son át kiléphet.
