29557. lajstromszámú szabadalom • Újítások elektromos vasúti féken

— 2 (41) emelő segélyével eszközölhető. A (41) emelő (40) tengelyére a tokon kívül a (39) kar van ékelve, melyre a fékező elektromágnes illetve a rúgok hatnak. A fékezés rugalmasságának elérésére a (37) karok (36) végei czélszerüen nem szilárdan vannak ágyazva, hanem a (42) erős rúgó két végébe vannak akasztva. Világos, hogy miután a (35) tárcsa az áttételnek megfelelőleg nagyobb kerületi sebességgel mozoghat, mint a kerék, ennek megfelelőleg a fékezésre is kisebb erő szükségeltetik. Másrészt a (34) tokba olajat vagy más alkalmas kenőanyagot tölthetünk, miáltal a fékezés sokkal egyenletesebb lesz és a fékezőfölületek kopása a minimumra redukálódik. Ilyenkor a fékezőkorongot ék alakú hornyokkal lehet ellátni, melyekbe a megfelelőleg alakított féksarú beszoríttatik. Tuskós fék helyett természetesen más, pld. szalagféket is alkalmazhatunk. A (32) tárcsa oly vasutaknál, melyek igen kis időközökben állanak meg, pld. városi vasutak, állandóan futhat, különben pedig elektromágneses kapcsolás segélyével kapcsolható a (31) kocsitengelylyel, ugyanazon elektromos áram által, mely a féksarúk működtetésére szolgál. Ha a fék önműködő, ezen tengelykapcsolás rúgó hatására állandóan kapcsolódni igyekszik ós az elektromos áram hatására oldódik. Elektromágneses tengelykapcsolás helyett egyszerű frikcziós kapcsolást alkalmazhatunk, melyet a fékezés pillanatában a fékezőelektromágnes vagy önműködő fékeknél a fékező rúgó bekapcsol. Gyakori megállásokkal egybekötött üzemű vasutaknál a tengelykapcsolást lehetőleg közel a (31) fékezőtárcsához, mig nagy állomástávolsággal bíró vasutaknál lehetőleg a (31) hajtótengelyhez vagy a kocsikerékhez közel alkalmazzuk. Még kevesebb elektromos áramra van szükségünk, ha az egyes kocsik tengelyeiről kis légkompresszorokat tartunk üzemben és az ezek által komprimált levegőt pneumatikus fékszerkezetekre működtetjük, mimellett az elektromos áram csupán arra szolgál, hogy a komprimált levegőnek a gyakorolt hatását befolyásolja. Egy ilyen elrendezést tüntet föl a 3. ábra, melj-nél a (43) fúj tatókból képezett hármas kompresszor szolgál a levegő sűrítésére. Ezen szerkezet jó tömítése folytán elő nyös. Ha az egyik vagy másik fújtató fölmondaná a szolgálatot, a többi kettő szükség esetén elegendő a fékezésre. A kompresszor azonban tetszőleges pld. czentrifugális szivattyú vagy dobozmű lehet és akár közvetlenül a kocsitengelyre ékelhető, akár pedig arról alkalmas áttétel segélyével hajtható, továbbá állandóan üzemben tartható, vagy pedig elekromágneses tengelykapcsolás közvetítésével kapcsolható a kocsi tengelyéhez. A kompresszorból a levegő a (44) csövön át jut a tetszőleges szerkezetű (46) fékhengerbe. A (44) cső egyrészt a (45) biztosítószeleppel van ellátva, mely megakadályozza, hogy a légnyomás bizonyos megállapított értéken fölül, pl. (6) atm. emelkedjék, másrészt pedig egy a szabad levegő felé nyíló (47) szabályozó szeleppel van fölszerelve, melyre a (49) elektromágnes (50) magja a (48) rúgó közvetítésével hathat. Az (50) mag és a (48) rúgó súlya az (51) rúgó által kompenzálhatok. Rende3 körülmények között a (47) szelep terheletlen, vagyis a (44) vezetékből a komprimált levegő kifúj, anélkül, hogy az (52) fékeződugattyúra nyomást gyakorolhatna. Ha azonban a (49) elektromágnest gerjesztjük, úgy ez (50) magját behúzza és a (47) szelepet az elektromágnes vonzóerejével arányosan megterheli, minek folytán a (44) vezetékben és a (46) fékhengerben a nyomás megfelelő mértékben nő. Ha a kompresszor emellett elektromágneses tengelykapcsolás segélyével van a kocsitengelyhez kapcsolva, ugyanazon áram, mely a (49) elektromágnes gerjesztésére szolgál, befolyásolja egyszersmind a tengelykapcsolást is, miáltal elérjük azt is, hogy amily mértékben növekszik a (47) szelep terhelése, illetve a (44) csőben a légnyomás, annál erősebb a tengelykapcsolásra gyako-