29535. lajstromszámú szabadalom • Ütköző karral bíró átfektethető vágányzású sarú

— 2 — hető ütközőkarok alkalmaztatnak, mi mellett | a záróreteszt az első kiviteli alaknál kézzel és a két utóbbinál az ütközőkar segélyével állíthatjuk be. A csak egyik síürúdra fölhelyezendő föl-és lecsapható (a) zárósarú mindegyik esetben (b) csapágykarokkal van ellátva és oldalt fekvő fixpontok (1 — 3. ábrák) vagy egy a sínen ágyazott (c) csap körül (4—13. ábrák) forgatható, úgy hogy a sarút a sínre állíthatjuk vagy kifelé átfektethetjük. Ezen mozgások végzésére az első kiviteli alaknál egy zárósarúval egy darabot képező, vagy vele mereven összekötött (d) ütközőkar szolgál mely a tuskón vagy hasonlón forgathatóan elrendezett sarú átfektetését vagy fölállítását teszi lehetővé. A sarú fölállított helyzetében, melynél az ütközőkar fölfelé nyúlik, a sarút egy láncz segélyével a sínhez vagy más fixponthoz egy zárral odazárhatjuk, mely zár oly módon van' berendezve, hogy a kulcs kihúzását csak a zárretesz zárt helyzetében engedi meg. Ha az ütközőkar helyett egy mozgatható (d) ütköző emeltyűt alkalmazunk, akkor utóbbi a vágányra keresztirányban, a sarún elrendezett (f) csap körül forgatni és kézzel a vágányra lefektetni lehet, a mikor is az 5., 6. és 7. ábrákban teljes vonalakkal jelölt helyzetet foglalja el, vagy a pontozottan rajzolt helyzetbe (5. és 7. ábra) emelhető föl, mely helyzetből kifelé átfektethető, mint az a 6. és 7. ábrákban jelölve van, E mellett a (d) emeltyű a (g) ívhasítékvezeték és a (h) vetőpeczek által üres menetet végezhet, úgy hogy a zárósarú átfektetése csakis akkor kezdődik, amikor az ütköző emeltyű függélyes középhelyzetét már elérte, illetve a zárósarú fölhelyezésének megtörténte után az ütköző emeltyű egyedül mozog tovább végállásába. A 4. és 5. ábrabeli kiviteli alaknál az ütközőemeltyű egyidejűleg az (i) záróreteszt is eltolja, mely lazán van a (h) vezetőpeczekre fölfüggesztve és mely az ütközőemeltyűnek a vágányra átfektetett helyzetében egy a sínen oldalt megerősített (k) szegment kivágásába íögódzik, miáltal a | zárósarú fölállított helyzetben fogva tartatik. E mellett (i) reteszen elrendezett (1) kivágás az (m) zárretesz pályájába kerül, mely reteszt egy kulcscsal előretolunk és ezáltal a záróreteszt rögzíti. A zárt czélszerűen azon ismert berendezéssel látjuk el, hogy a kulcsot csak akkor húzhatjuk ki, ha a zárreteszt a záróretesz kivágásába előretoltuk, azaz a zárt zártuk. A sarú erre a sínen elfoglalt helyzetében rögzítve van és nem fektethető át. Ha járműveket a fővágányról a mellékvágányra, vagy megfordítva akarunk tolni, akkor a kulcs segélyével a zárreteszt visszahúzzuk és erre az ütköző emeltyűvel a szabaddá tett záróreteszt a szegment kivágásából kiemeljük és a sarút kifelé átfektetjük. E mellett a záróretesz a szegment kerületén csúszik és a zárreteszhez képest oly helyzetet foglal el, hogy utóbbi nem tolható előre a záróhelyzetbe és így a kulcs sem húzható ki a zárból. Ha az eltolásnál egy jármű éppen azon a helyen áll, a melyen a zárósarú van elrendezve, akkor utóbbit nem helyezhetjük be a jármű alá, minthogy az ütköző emeltyű már a kocsi oldalába ütközik, még mielőtt a sarú a sínen helyezkedne el. Mint a 6. ábra mutatja, az (i) záróreteszt a (d) ütköző emeltyűtől különállóan is rendezhetjük el és kézzel mozgathatjuk. Ezen esetben a (h) vezetőpeczek az emeltyűn és a (g) hasítékvezeték a zárósarún van elrendezve. A záróretesz az ütköző emeltyű mindkét végső helyzetében előretolható a (k) szegment kivágásaiba és ezáltal (1) kivágásával az (m) zárretesz útjába hozható, úgy hogy a sarú úgy a fölállított, mint a lefektetett helyzetben is rögzíthető. A 7. ábrabeli kivitelnél a záróretesz és a sarún elrendezett zár el van hagyva, ellenben a (d) ütköző emeltyű végén egy kulcs van megerősítve, mely az ütköző emeltyűnek a vágányba való átfektetésénél egy a talpfán megerősített (n) zárba illik. Ezen zárban egy második kulcs van fogvatartva, mely csak akkor húzható ki, ha az emeltyűn megerősített kulcsot a zárba bedugtuk