29462. lajstromszámú szabadalom • Asztal üvegtábláknak vágására és vágott vonal hosszában való szétválasztására

- 2 — nyok arra szolgálnak, hogy az esetben, ha hosszú üvegtáblákat kell vágnunk és e czélból az asztalt egy vagy két pótasztallal (a rajzban mutatott példánál a jobboldalon van ily pótasztal alkalmazva) meghosszabbítani akarjuk, ennek (17) csapjait a (15) csaplyukakba és a pótasztal (12) deszkáit a (16) hornyokba beilleszteni és ezáltal a pótasztalt a főasztallal szilárdon összekötni lehessen; ezen összeköttetés biztosítására az oldalt alkalmazott (18) horgok szolgálnak. Az asztal kezelése a következő: Nagy üvegtáblák szétvágásánál vagy nagyobb darabok levágásánál úgy járunk el, hogy az üvegtáblát az asztalra szabadon ráfektetjük és azután pl. gyémánt segélyével a kellő helyen megkarczoljuk. Most a (9) emeltyű lenyomása által a (2) és (3) asztalrészeket fölfelé emeljük, melyek ekkor a csuklópántok körül elforogva egymáshoz képest szög alakban meghajlanak. A (2) és (3) részek ezen megemelkedése folytán a rajtuk fekvő és megkarczolt üvegtábla is megemeltetik, minek következtében az üvegtábla a bekarczolt vonaltól jobbra és balra eső darabok súlyának hatása alatt ketté válik. Ha kisebb darabokat pl. méretcsökkentés czéljából keskeny csíkot akarunk az üvegtábláról levágni, úgy a levágandó üvegcsík súlya nem elegendő ahhoz, hogy a tábla a megkarczolt helyen szétrepedjen, miért is e czélra egy külön szerkezetről kell gondoskodni. Az egyik (2) vagy (3) asztallapra mindkét, a vágás irányára merőleges szélén alul (19) sínek vannak alkalmazva. Ezek egész hosszukban (20) hasítékkal (4. ábra) vannak ellátva, melyen az asztal szélessége irányában eltolható (21) szögvashoz erősített (22) csavar és (23) támasztókar (3. ábra) hatol át. A (22) csavar köré a (24) rúgó van illesztve, mely egyik végével a (21) szögletvashoz, másik végével pedig a csavarra lazán fölillesztett (25) alátétgyűrűhöz támaszkodik. A (22) csavar végére (26) szárnyas csavaranya van fölcsavarva, mellyel a (21) szögvasat külömböző vastagságú üvegtábláknak alátolhatására a rúgó hatása ellenében fölfelé tolhatjuk és tetszőlegesen rögzíthetjük. Ha már most valamely üvegtábláról keskenyebb csíkokat akarunk levágni, akkor a táblát úgy helyezzük rá az asztalra, hogy a levágandó keskenyebb rész a (21) sín alá kerül, minek következtében a megvágott üveglap a (2) és (3) asztallapok megemelésénél a bekarczolt helyen elreped. Magától értetődik, hogy szükség esetén nemcsak az egyik, hanem mindkét (2) és (3) részen alkalmazhatjuk a leírt lefogókészűléket. A (19) sín az asztal alsó fölületére van ráerősítve oly czélból, hogy ha a pótasztalt is használni akarjuk (1. ábra) a (19) sín a (22, 23, 24, 25) részek eltávolítása után útba ne álljon, amint az az 1. ábrán a (17)-el jelölt helyen látható. Igen természetes, hogy az asztal mindjárt oly hosszban is készülhet, hogy pótasztalok alkalmazása fölöslegessé válik s mikor egyszersmind a (9) emeltyűrudat sem kell úgy készíteni, hogy az meghoszszabbítható legyen. A rajzban föltüntetett és az előzőkben részletesen ismertetett asztal jelen találmánynak különben csak egy példaképem kiviteli alakja, melyen a lényeg érintése nélkül számos módosítás eszközölhető. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Asztal üveglapok szétválasztására azáltal jellemezve, hogy az asztallábakon fölfekvő asztallap két, egy síkba eső egymással csuklósan összekötött (2) és (3) részből áll, melyek egy tetszőleges szerkezettel egymáshoz képest elforgathatok oly czélból, hogy az összeérő éleik mentén megkarczolt üvegtábla a (2) és (3) részek egymáshoz képest való elforgatásánál szétrepedjen. 2. Az 1. alatt igényelt asztal egy foganatosítási alakja azáltal jellemezve, hogy az asztallap fölött egy vagy két, az asztal két végén alkalmazott vezetékben eltolható (21) sín (szögvas) van elrendezve, mely csavar és csavaranya segélyével rúgóhatás ellenében az asztallap