29455. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gliczerinnek a lepárlási hulladékokból vagy más, gliczerint tartalmazó anyagokból való kivonására és tisztítására
Megjelent 1904. évi február lió 20-án. MAGY. ság* KIR SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍR A S 29455. szára. 1 V/W1 - OSZTÁLY. Eljárás gliczerinnek a lepárlási hulladékokból vagy más gliczerint tartalmazó anyagokból való kivonására és tisztítására. BARBET EMIL ÁGOSTON MÉRNÖK PÁRISBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1903 junius hó 15-ike. Alkoholos erjedésnél Pasteur szerint minden 100 g. elerjesztett saccharose körülbelül 3—4 g. gliczerint szolgáltat, tehát oly szeszfőző, mely naponta 800.000 kg. 10% czukrot tartalmazó répát dolgoz föl, naponta mintegy 1000 kg. gliczerint termel. Ezt az igen értékes mellékterményt csak nagy nehézségek legyőzésével sikerül értékesíteni, mert ha lepárlás után hátra maradt anyagot mintegy 35° Bé. sűrűségig bepároljuk és azután légüres térben túlhevített vízgőz alkalmazásával destilláljuk, oly magas hőmérsékleten dolgozunk, melynél az orgános fertőzmények elbomlanak és a gliczerinnek kiállhatlan szagot adnak. A találmány tárgyát képező eljárás elkerüli ezt a hátrányt, amennyiben az előzetesen besűrített lepárlási hulladékot alkoholos oldatban osmosisnak veti alá. A gliczerin fog a pergament papiron legkönnyebben áthatolni, míg a hulladékban levő többi, alkoholban csak alig oldható orgános anyag osmosis útján nem választható ki. Ha az osmosist elég rendszeresen végezzük, körülbelül 10% gliczerint tartalmazó alkoholt állíthatunk elő, tehát a kivonásra csak aránylag kevés alkoholt kell fölhasználni és ezt is regenrálhatjuk, úgy hogy állandóan ugyanavval az alkohol mennyiséggel dolgozhatunk. Az alkoholos gliczerin-oldat lepárlása után majdnem egészen tiszta gliczerin marad hátra. A csatolt rajzon az eljárás foganatosítására szolgáló berendezés sémája látható. Tegyük föl, hogy a lepárlási hulladékok a lepárló oszlopból egy egyszerű vagy többszörös hatású sűrítőbe jutnak, hogy azokat mintegy 35° Bé sűrűségig besűrítjük. A hulladékot kaliumkarbonát vagy nyers harnúzsír hozzákeverésével közömbösítjük, az ekkor végbemenő cserebomlásnál alkoholban oldhatlan kálciumkarbonát és káliumsulfát képződik. A káliumsulfát egy részét aluminiumsulfát hozzáadása esetében timsó alakjában csaphatjuk ki. A csapadékot és az élesztőt oly módon, hogy a hulladékot szűrősajtókon vezetjük át, leválasztjuk, mert ekkor az osmosis kedvzőbbeu végezhető. Lehet továbbá a tisztítást a besíírítés előtt is végezni, a mi azért is előnyös, mert ekkor a besűrítőn kevesebb kazánkő képződik. Ha szőllőtörkölyt vagy bort pároltunk le, a besűrítésnél tetemes mennyiségű káliumtartarat kristályosodik ki, melyről a folyadékot lemérjük, hogy azt osmosisnak vethessük alá. A megtisztított lepárlási hulladékot, a (J) szivattyú az (L) medenczébe emeli. (M) az
