29440. lajstromszámú szabadalom • Eljárás öntőformák előállítására
3 — öntésnél nem szereplő fölületébe (f) hornyokat vágunk (5 ábra). Ezután a mintának most szabadon fekvő felén létesítünk egyenletes, vékony (cl) agyagréteget, az agyagréteg fölött pedig a föntebb leírt módon egy (d2 e2) süveget, melynek alsó föfületén az első süvegben kiképezett hornyoknak megfelelő (g) bordák keletkeznek (6. ábra), úgy hogy az egymásra fektetett süvegek mindig pontosan egymásra illenek és az egyik hornyai a másik bordáira fogódzanak. Ha már most a két formaszekrényt egymásról leemeljük, a két formaszekrényben a minta egy-egy fele az ezt körülvevő agyagréteg és az agyagréteg fölött létesített süveg fog feküdni (7. és 8. ábra). Már most a formaszekrény, illetve az ebben fekvő süveg, agyagréteg és mintafél fölött gipsz vagy más hasonló anyag segélyével egy (b) réteget létesítünk, mely a következő műveleteknél alapfölületek gyanánt szerepel (9., 10. ábra). Ezeket a rétegeket a formaszekrényekről leemeljük és akként fordítjuk, hogy a forma megosztási fölületeivel megegyező fölületük fölfelé forduljon. Ezután mintafeleket és az ezeken lévő agyagrétegeket emeljük ki a formaszekrényből és azokat agyagrétegek eltávolítása után a megfelelő alapfölületekre fektethetjük, mi által azok a kellő viszonylagos helyzetet fogják elfoglalni. Ha már most a formaszekrényeket és az ezekben lévő süvegeket az ily módon elhelyezett mintafelekre fektetjük, úgy hogy azok alsó föliiletei pontosan a fölfekvő fölületekre illjenek, a süvegek és a mintafelek között oly közök képződnek, melyek vastagsága az agyagrétegek vastagságával pontosan megegyezik (11., 12. ábra). Ezekbe a közökbe öntjük be a föntebb leírt, folyékony formaanyagot, mely ebben megszilárdul. Az alapfölületek eltávolítása után a már most elég szilárd, de még mindig rugalmas formaanyagrétegbe ágyazott mintafeleket és a rugalmas formaanyagot magába záró két süveget egymásra fektethetjük, mikor a süvegek hornyolt, illetve bordázott föliiletei pontosan egymásra fognak illeni. A két mintafél üregeibe a (g) mag képezése czéljából formahomokot tömünk, vagy formaanyagot öntünk. Ezenközben a két formafelet egymásra fekietjük, úgy hogy a mag a két minta fél által létesített zárt üregben egy darab alakjában készül el. Mikor ez megtörtént, a fölső süveget a leírt formaanyagból készült formáról leemeljük, mely utóbbi ekkor a megfelelő mintafélen fekve marad. Ezután az alul fekvő mintafelet emeljük ki, mikor egyúttal a fölülfekvő mintafelet az ezen létesült formaféllel együtt leemeljük. Ezután a leemelt minfa. felet a megfelelő formafélből könnyen ki lehet húzni és az utóbbit a megfelelő süvegfélbe vissza lehet tenni, úgy hogy az pontosan a megfelelő helyzetet foglalja el ebben. Az eddigi alsó mintaféllel hasonló módon járunk el, a két öntőformafelet és a magot megszárítjuk, a magnak az említett formaanyagból készült két formafélben való elhelyezése után pedig azonnal megkezdhetjük az öntést, a mint a zárt formát képező két formafél süvegeit egymásra fektethettük (13. ábra). Minthogy az alapfölületeket gipszből vagy más hasonló, maradandó anyagból készítjük, minthogy továbbá a süvegek készítésére is ugyanily anyagot vagy fémet használhatunk, oly maradandó, szilárd részek állanak rendelkezésünkre, melyeket a fémhői készült mintáknak eme részeken való elhelyezése után tetszőlegesen sokszor lehet az említett formaanyagból készült öntőformafeleket előállítani. A magokat nemcsak a föntebb leírt módon, hanem külön magformában vagy a fémminták használatával is készíthetjük. A mondottakból világos, hogy a találmány tárgyát képező eljárásnál használt új anyag minden esetben három, különböző tulajdonsággal bíró anyag keveréke, melyek a következők: 1. a formaanyag. 2. a kötőanyag, 3. a rugalmas ideiglenes kötőanyag. Formaanyag gyanánt homok, téglapor, infuzóriaföld stb.. kötőanyag gyanánt gipsz, gyanta, czement, dextrin, gliczerin, arabsgummi, melassze, keményítő, stb., rugalmas ideiglenes kötőanyag gyanánt pedig enyv, gelatin, agar-agar, kaucsuk, guttapercha stb. használható.
