29425. lajstromszámú szabadalom • Készülék érczek gazdagítására
— 2 — 2. ábra oldalnézetét, végre 3. ábra a függélyes metszetét ábrázolja, 4. és 5. ábrák a készülék részleteit mutatják. Egy (A) alapzaton a mozgó szalagot tartó (B) állvány (1, 1) támasztók segélyével van ágyazva. Ezen támaszték alatt (2, 2) csavarok vannak elrendezve, melyeknek segélyével az (1, 1) támasztók emelhetők vagy sülyeszthetők a szalag lapjának vízszintesen vagy lejtősen való beállíthatása czéljából. A rajzon bemutatott fogauatosítási alaknál az állvánj' hosszvályukból és ezeken elrendezett keresztvályukból áll, melyeken keskeny léczek vannak megerősítve. A (B) állvány két végén (4, 4) tengelyek vannak foroghatóan ágyazva, melyeken a végnélküli szalaglap mozog tova. A szalaglap tetszőleges alkalmas módon pl. egy hajlékony széles hevederből, vagy, mint a rajzon is látható, egyes egymás mellett fekvő részekből állhat. E részek czélszerűen (7) vályúk alakjával bírnak, melyek a szalag mozgási irányára merőlegesen egymáshoz közel két párhuzamosan menő (6) lánczra stb. vannak erősítve. E lánczok (5, 5) lánczkerekeken futnak, melyek a (4, 4) tengelyek végein vannak elrendezve. Ily módon a (7) vályúkból egy végnélküli szalag keletkezik, melyet a (6) lánczok tartanak és az (5) lánczkerekek mozgatnak lassan előre. A (7) vályúk alakja a 4. és 5. ábrákból látható. Mindegyik (7) vályú egy (b) fenéklapból éz két (a) oldalléczből áll. A (b) fenéklap drótból vagy egyéb alkalmas anyagból álló (c) szövettel vagy fonadékkal van ellátva, vagy pedig magán a (b) fenéklapon vannak a szükséges egyenlőtlenségek alkalmazva. Hogy az egymás mellett fekvő (7) vályúk egyetlen lapot alkossanak, a vályúk közti hézagok (d) sínekkel vannak lefödve, melyek közül mindegyik vályú hosszoldalán fönt egy ilyen van megerősítve (5. ábra). A (d) sínek fölfelé domborúan vannak alkotva, hogy a reájuk hulló és a zúzóból kikerülő iszapot a vályúkba vezessék. A vályúk egyik végükön egy fallal vannak elzárva, míg másik végük nyitva van (5. ábra). A (B) állvány ide-oda mozgása közben az ezen elrendezett (7) vályúk is ide-oda mozognak, miközben a meddő kőzetnek a vályúk zárt végétől a nyitott vége felé történő előretolódása az által megy végbe, hogy a vályúknak a nyitott oldal felé való elmozgása kezdetben lassan, majd később gyorsan történik, míg ellenben a visszamozgás kezdetben gyorsan és később lassan megy végbe, a mi a meddő kőzet előremozgását tetemesen gyorsítja. A (B) állvány ide-oda mozgása tetszőleges alkalmas hajtómű segélyével történhetik, pl. egy úgynevezett differencziál hajtómű által. Magának a készüléknek hajtása tetszőleges módon eszközölhető. A (10) hajtótengelyen egy (11) csiga van elrendezve, mely a reá merőlegesen ágyazott (13) tengelyen ülő (12) csigakereket hajtja. Ezen (13) tengely mozgását egy (16) lánczkerék és egj' (15) láncz segélyével egy (17) lánczkerékre visszük át, mely az egyik (4) tengelyen van megerősítve. Ezen lánczhajtás folytán a (B) állványnak meg van adva a lehetőség, hogy a végnélküli szalaggal együtt ide-oda mozgást végezhessen. A vályúk úgy lehetnek elrendezve, hogy vagy vízszintesen vagy nyitott végük felé kissé lejtősen feküdjenek. A zúzóból kikerülő iszap beadagolása a vályúk zárt végén történik egy a végtelen szalag hosszában futó és beömlési tölcsérrel ellátott (20) csatornán keresztül, mely a készüléknek körülbelül fele hosszáig nyúlik. A (20) csatornához egy (21) csatorna csatlakozik, melyen keresztül a szükséges öblítő víz vezettetik be a készülékbe. Miután az öblítő víz a vályúk nyilt vége felé folyik, ennek folytán a meddő kőzet vagy érkőzet leiszapoltatik. A kőzet durvább darabjai ezen mozgás folytán, főkép az oldalfalak mentén, előrelöketnek, míg ellenben a finomabb részecskék a lefolyó víz által a fölület egyenlőtlenségei mentén mozgattatnak tova. Ebben különbözik a jelen készülék azon ismert készülékektől, melyeknél a kőzetek elkülönítése csupán vízáram segélyével történik. Míg ugyanis az ilyen készülékeknél erős vízáramra van szükség, addig a jelen esetben gyönge vízbeömlés is elegendő.
