29406. lajstromszámú szabadalom • Újítások utczaöntöző és mosó készülékeken

- 2 -időjárás folytán beálló szükséglet megkí­vánja, vagy pedig oly módon, hogy a ki­áramló víz az utczák tisztátlanságának vagy különböző határoló vonalainak megfeleljen. A szórók körülbelül a rajzon látható hely­zetben, keresztirányú (8) hozzávezető csö­vek végén lehetnek elrendezve, mely csö­vek a tartánynak a mellső és hátsó kere­kek között lévő (9) részéből indulnak ki; a szórók elrendezése azonban módosítható. Mindegyik (8) cső a (8a) csappal van el­látva, melynek csapteste egy fogazás által a kocsivezető (10') ülésének közelében el­rendezett (8b) kézi forgattyúval van ösz­szekötve. A víz a kocsi keresztirányában és a kocsi alatt bármely oldalról irányítható, vagy pedig mindegyik szórót használhatjuk, hogy a vizet az ezen szórók felőli utcza­oldalra öntözhessük. Az elrendezés olyan, hogy a vízkocsi az utcza közepén járhat és hogy, a mennyiben mindkét szórót hasz­náljuk, az utczát egész szélességében mos­hatjuk vagy öntözhetjük, vagy hogy csak egy szóró használatánál az egyik irányban való haladásnál az egyik utczaoldalt és a visszafelé való haladásnál a másik utczaol­dalt mossuk. Ezen vízkocsinál a kocsivezető a vízára­mot látja és ennek folytán megfigyelheti, hogy a víz az utczát a szükségletnek meg­felelően hatásosan mossa vagy öntözi-e; a kocsivezető továbbá a vízkifolyást is gyor­san változtathatja, úgy hogy járművek vagy gyalogjárók nem öntöztetnek le. Az által továbbá, hogy a vízáram a ke­rekeket nem éri, nemcsak az utczák öntö­zése hatásosabb, hanem a kerekek rongá­lása is kiküszöböltetik, a mennyiben a ke­réktengelycsapágyakra nem kerül víz és por. A tartány — melyben még, ha csaknem üres is, nagyobb nyomás uralkodik, mint a milyet valamely víztartánynak az utczaföl­szin fölötti nagyobb magassága által elér­hetünk — hátul a (11) forgattyútengelyre fekszik föl, úgy hogy a tartány súlypontja sülyesztetik, hogy ez által a stabilitás és általában a használhatóság fokoztassék. A mellső kocsiváz (12) főcsapja, mint a rajz mutatja, a tartány mellső oldalán megerő­sített (13) tartóban van vezetve; utóbbi (14 14) rúgókon nyugszik. (15) egy a (15a) karon ülő úszót jelöl; a (15a) emeltyű a (16) csapon van megerő­sítve, mely az üreges (17) tartóban elren­dezett tömítő szelenczéken halad át és kí­vül a (18) görgőszerű ívet tartja, melyen a (19) zsinór egyik vége van megerősítve, míg ezen zsinór másik vége a (20) kétol­dalú körosztás mutatóján van megerősítve, mely körosztás a tartány mellső oldalán van elrendezve és melyet a kocsivezető egészen megfigyelhet. Mihelyt a vízállás változik, az úszó mozgása a mutatót a be­osztás fölött megfelelően elmozgatja, mely beosztás oly módon van készítve, hogy a tartányban maradó vízmennyiséget jelzi. A mutató a légnyomást is mutathatja, melyet egy légnyomásmérőn olvasunk le. (22) egy a tartányfenék közelében elren­dezett úszót jelöl. Ha a vízállás egy meg­határozott magasság fölött van, akkor ezen úszó egy vele összekötött (23) csapot vagy szelepet tart zárva, miáltal elkerüljük, hogy a (24 24a) csöveken át a (25) síphoz le­vegő kerüljön a tartányból. Ha azonban a vízállás ezen fölszín alá esik és így taná­csosnak mutatkozik a további vízkivezetést megszüntetni, akkor a további vízkifolyás­nál a (22) úszó leesik, mely úszó fölfelé mozogni törekedett, azonban erre most már nem képes. Az úszó ezen lefelé való moz­gása folytán a (23) csapot vagy szelepet működteti és lehetővé teszi, hogy a tar­tányból a végén nyitott (24) csövön, a (23) csapon és a (24a) csövön át levegő áramoljék a síphoz, úgy hogy a kocsivezető a további öntözés beszüntetésére figyel­meztetik. Ezen hangot adó jel helyett vagy ezen jelen kívül a (23) csap vagy szelep fönt leírt nyitása által egy látható jelet is működtethetünk. Ezenkívül továbbá oly be­rendezés is alkalmazható, mely az esetben ha az öntözés az egyik vagy mindkét jel megadása után is folytattatik, egy vízsuga­rat fecskendez a kocsivezetőre, hogy utób­bit a szelep elzárására figyelmeztesse. E czélra a (22) úszóval a (26) csap vagy sze-

Next

/
Thumbnails
Contents