29398. lajstromszámú szabadalom • Készülék billentyűs hangszerek részére az összhangzat tanítására

— 3 -egy sorban vannak elrendezve, és minden szám időközönkint annyiszor ismétlődik, a hányszor az illető akkord ismétlendő. A mint a 2. ábrából látható, az akkordok basszhangjegyére mutató jelek I—XIV.-ig terjedő római számokkal vannak folytatóla­gosan jelölve, a mi a legegyszerűbb hang­jegyrendszer. A számok a baloldalon kez­dődnek. Hogy a kezdőt már kezdettől fogva a szokásos hangjegyirással is megismertes­sük és ez által zavaroknak elejét vegyük, előnyös a jelen rendszert a szokásos hang­jegyrendszerrel összhangba hozni és a külön­böző akkordoknak basszhangjegyeit úgy jelölni, a mint azt a 3. ábra mutatja. Az 5. ábrában egy egyszerű gyakorlat van összeállítva, mely a 2. ábrában bemu­tatott rendszeren alapszik. Az (I—'VIII)-ig terjedő számok következtében sorakoznak egymás mellé. (I) háromszor, (VIII) egyszer, (I) kétszer, (VIII) egyszer, (I) egyszer. Ezen gyakorlat tehát mutatja, hogy azon akkord, a melynek basszhangjegye (I)-el van jelölve, először háromszor ütendő meg, a következő akkord, melynek basszhangjegye(VIIl)-al van jelölve, egyszer, azután ismét az (1) akkord kétszer, a (VIII) akkord egyszer, és az (I) akkord egyszer veendő. Bizonyos gyakorlat által, mely egy kulcs korrekt tranziczióit (átmenetek stb.) és mo­duláczióit, melyben a játszandó darab írva van, megállapítja, a korrekt tranzicziók és modulácziók egy más kulcson is csakhamar elsajátíthatók, úgy hogy a készüléknek a különböző kulcsokba (kulcshangjegyek) való eltolása által az összes akkordok az összes kulcsokon a korrekt tranzicziókkal és mo­dulácziókkal gyorsan és könnyen megtanít­hatok. A tanítványt hallás által ki kell oktatni arra, hogy a különböző akkordokat daczára annak, hogy zeneismerettel nem bír, mégis fölismerje és tudja, hogy azokat a billen­tyűzeten hol lehet föltalálni és játszani s a különböző akkordok műszavának egy­szerű megtanulása és azoknak különböző megjelölése által azon helyzetbe jusson, hogy egy kivánt akkordot a jelen készülék alkalmazása nélkül is képes legyen megütni. A tanítvány ily módon úgy tanulja a zenét, mint a hogy a gyermek beszélni tanul. A készüléket czélszerűen oly hosszúra készítjük, hogy minden akkordnak kulcs­hangjegy billentyűje megjelölhető legyen, de csak egyszer a billentyűzet megfelelő j pontján. S Ez esetben lehetetlen mást, mint a kívánt i billentyűket megütni, míg az esetben, ha a különböző kulcshangjegyek egynél több­ször és különböző oktávokban fordulnak elő, a tanítvány nem tudhatja, hogy mely billentyűket vagy billentyűcsoportokat kell megütni, mely billentyűvel kell kezdeni és mily egymásutánban kell azokat játszani. A jelen találmány szerinti szerkezet egy további előnye abban áll, hogy minden billentyű a basszhangjegy billentyű fölött elég eltérően van megjelölve, mi által azokat egymástól és a basszhangjegyektől biztosan meg lehet különböztetni. A gyakorlatban előnyös, ha a magasabb hangok számára arabs számokat használunk, míg a basszhangjegyeket, mint már emlí­tettük, római számjegyekkel, jelöljük meg. Ezen jelölés két egymástól teljesen független előnyt foglal magában, bár ezek kombinálva jelentkeznek. A basszhangjegyek megjelö­lésére használt római számjegyek vagy más jelek u. i. azon kettős czélra szolgálnak, hogy az egyik rendszerben a mutató vonalak különböző sorozatait, egy másik rendszerben pedig a basszhangjegyeket meghatározzák, mely utóbbi rendszer magasabb hangjegyei arabs számokkal vannak megjelölve, míg az akkordjelek a számoknak és a hozzájuk tartozó billentyűknek összeköttetésére szol­gálnak. A basszus fölött és a készülék keretén belül minden billentyű számozva van és egy nyíl ezen számoknak összeköttetésére szolgál, mely számoknak színe a hozzájuk tartozó billentyű jelének színétől eltér. Hogy az összes billentyűket egy és nem több rendszeren jelöltük meg, az által van megokolva, hogy harmonikus gyakorlatok-

Next

/
Thumbnails
Contents