29351. lajstromszámú szabadalom • Fűtési czélokra és izzófény előállítására szolgáló kéklángzó

— 2 -jellemző az, hogy úgy a kanócz belső fölületének szabaddá tételét, mint a lángterelőnek a kanóezhoz viszonyított beállítását egy pontról és akként végezzük, hogy a kiáramló gáz lefojtása a belső kanóczfölület szabadon fekvő részének nagyobbítása mellett kisebbedjék, a mint a lángzó akként vagy közel akként van beállítva, hogy a kékláng világító lánggá alakuljon át. Röviden összefoglalva, jellemző eme lángzóra az, hogy a lángterelőt a lángzó meggyújtási helyzetétől, vagyis ama helyzetétől kezdve, melyben a kékláng létesült, a kanócz fölső élétől távolíthatjuk és hogy evvel egyidejűleg, tehái ugyanannak a beállítószerkezetnsk segélyével a kanócz belső égőfölületét nagyobbítjuk. A lángzó különböző részeinek egymáshoz viszonyított mozgását a legkülönbözőbb módon idézhetjük elő és ezért a következőkben eme berendezés különböző kiviteli alakjait és az ezekből származó előnyöket fogjuk ismertetni. Közös jellemzője az összes kiviteli alakoknak az, hogy mikor a tagokat oly helyzetbe állítottuk, melyben azok a kékláng képződését biztosítják, a lángzó hatását a láng világítóvá válásának kizárásával nagyobbíthatjuk, a mennyiben a lefojtó tag helyzetét a kanócz szabad belső fölületének nagyobbítása mellett a föntebb jelzett módon megváltoztatjuk. Az 1—3. ábrán az első kiviteli alak látható, nevezetesen az 1. ábra a lángzót a lángot kioltó állásában, a 2. ábra annak főrészeit abban az állásban, melyben a világító láng kéklánggá alakul át és a 3. ábra abban az állásában ábrázolja, melyben a kanócz szabad fölületét megnagyobbítottuk, a lefojtást pedig kisebbítettük. (a) a külső kanóczcső, melyet — mint általában szokásos — az (al) süveg föd. (m) a kanócz, (b) a belső kanóczcső, melyen a mozgatható (d) kanóczcső mozog föl és le. Ez a mozgatható kanóczcső a (c) csőre van szerelve, mely ezenkívül még az (e) peczek közvetítésével a (k) lángterelő korongot viseli. A (c) cső egyik oldalán föl van hasítva és ezen az oldalon kis kétkarú (h hl) emelő nyúlik a cső belsejébe. A berendezés működési módja a következő: Ha a (cl) fogazással ellátott (c) csövet és evvel a (d) belső kanóczcsövet is lefelé mozgatjuk, az (m) kanócz belső felülete szabaddá válik, tehát a lámpát meg lehet gyújtani. Ekkor — mint az a régebb lángzóknál is történik — a (k) lángterelő korong és a (d) kanóczcső lefelé mozog. Eme mozgás addig tart, míg a lángzó a 2. ábrán látható helyzetbe nem jut, melynél az (m) kanócz (o) belső fölületének akkora része fekszik szabadon, hogy a lángzó a lámpa hideg állapotában elég jól égjen. Ha a lángzó beállítása után fölhevült, annak fűtő- illetve világító erejét fokozhatjuk oly módon, hogy az (o) kanóczfölületet nagyobbítjuk, egyidejűleg pedig az (al) süveg és (k) lángterelő között lévő távolságot is nagyobbítjuk. Ezt az idézi elő, hogy a (d) kanóczcső további lefelé mozgásánál az (o) fölület nagyobb részét teszi szabaddá, egyidejűleg a (h hl) emelő (h) karjában ütközik és a (hl) kart a lángterelővel együtt fölfelé mozgatja, úgy hogy az 7. távolság növekedik. Ily módon a lámpa fölmelegedése után | annak hatásfokát nagyobbíthatjuk. A beállítás lehetősége azonban azért is előnyös, mert a lámpa hosszabb használata után a koromképződés stb. következtében föllépő hiányokat kiküszöbölhetjük. Tehát nem kell minden esetben azokat az a és (o) értékeket betartani, melyeket a gyáros vett a lámpa szerkesztésénél alapul, hanem oly módon, hogy a jelzett értékeket a használt petroleumminőségnek és a lámpa állapotának megfelelően választjuk meg, a lángzó szóba jövő két részét úgy állíthatjuk be, a hogy azt a legkedvezőbb hatás előidézés3 czéljából be kell állítani. A szerkezet egy további előnye az, hogy a lámpa használójának módjában áll ugyan a gyáros által választott viszonyoktól való eltérés, nevezetesen a lángterelő és arnoz^