29316. lajstromszámú szabadalom • Zár

tási alaknál a zár mint biztonsági zár az ajtó belső oldalán van alkalmazva és így csak egy (p) kilincs van fölszerelve. Ha a (p) kilincset fölemeljük, úgy (m) karja a (d) rekesztő (h) toldatára nyomást gyakorol és ily módon a rekesztőt az 1. ábrabeli helyzetből a 3. ábrabeli helyzetbe forgatja, miáltal az (a) nyelv visszahúzatik. Ha a zár alkatrészei ezen utóbbi helyzetbe jutottak, úgy a kilincs (m) karja a zártokon alkalmazott (q) ütközőbe ütközik és a kilincset az ajtó nyitására is használhatjuk. Ha a kilincset ezután eleresztjük, úgy saját súlyánál fogva visszaesik. A rekesztő ez által ismét szabaddá válik és a (g) rúgó által fölemeltetik, minek folytán az (a) reteszt a (b) rúgó is kitolhatja. A zár alkatrészei tehát a kilincs eleresztése után önműködően térnek vissza az 1. és 2. ábrában föltüntetett nyugalmi helyzetükbe. Ha az (a) zárnyelvet kitolt állásában rögzíteni akarjuk, hogy a kilincs mozgatása által ne lehessen befolyásolni, sem pedig a zártokból a kinyúló vége segélyével visszanyomni és ez által a zárat kinyitni ne lehessen, úgy a (d) rekesztőt, kulcs segélyével a 3. ábrában föltüntetett helyzeten túl forgatjuk. A kulcsot egy kulcslyukon keresztül, az ajtó azon helyén vezethetjük a zárba, melyen a (p) kilincs van elrendezve és ezért a kulcslyuk a rajzban nincs föltüntetve. A kulcs szakála forgatása közben az 1., 3. és 4. ábrában föltüntetett kört írja le. A kulcs szakála a rekesztőt annyira lenyomja, hogy az (a) zárnyelv (c) karját el- I ereszti és a nyelv a (b) rúgó által előre ' tolatik. A kulcs visszaforgatása alkalmával a (d) rekesztő ismét emelkedik és pedig annyira, míg a rekesztőn alkalmazott (r) orr a (c) kar (s) vége mögé jut (4. ábra) és ez által a zárnyelv visszatolását megakadályozza. A (h) toldat a rekesztő ezen állásában a (q) ütköző fölső széle alatt van, úgy hogy a (p) kilincs (m) karja a (h) toldatot nem érheti el, vagyis a kilincs segélyével most a rekesztőt nem befolyásolhatjuk. A zárat tehát oly módon reteszeljük el, hogy a kulcsot bedugjuk, az egyik irányban megfordítjuk és ismét visszafordítjuk. Ha a zárnyelvet ismét föl akarjuk szabadítani, úgy ezt ismét a kulccsal eszközöljük. Ez először a rekesztő (i) karjába ütközik és azt lenyomja, úgy hogy az (r) orr a (c) kar (s) végét elereszti. Ha a kulcsot tovább forgatjuk, úgy az (a) zárnyelv (v) toldatába ütközik és a nyelvet visszahúzza, miközben a kulcs szakála a rekesztőt leszorítva tartja addig, míg az (r) orr az (s) fog alsó lapjához fekszik és később a (g) rúgó hatására az (s) fog előtt fölugrik az 1. ábrabeli helyzetbe. A zár ekkor közönséges biztonsági zár módjára működik és a (p) kilincs segélyével nyitható. Az (a) zárnyelv és a (d) rekesztő az egyik zárfenéken keresztülmenő (t) illetőleg (u) gombokkal lehet ellátva, melyeknek segélyével a záralkatrészeket ugyanúgy befolyásolhatjuk, mint a kilincs és a kulcs segélyével. A 6. és 7. ábrában a fönti szerkezettel bíró beeresztő zár van föltüntetve. A zárat ugyanazon eszközök segélyével az ajtó mindkét oldaláról nyithatjuk és zárhatjuk és ennek megfelelőleg, az ajtó két oldalán vannak (p) kilincsek és kulcslyukak alkalmazva. Természetesen a (d) rekesztő is mindkét oldalán egy-egy (h) nyúlvánnyal van ellátva, mely nyúlványokra a megfelelő (p) kilincsek (m) karjai működnek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Zár elreteszelhető zárnyelvvel, melynek rekesztője úgy a zárnyelv elreteszelésére, mint a zárnyelvnek a kilincs segélyével való behúzására szolgál, jellemezve az (a) zárnyelven alkalmazott ferde lap és szabad végével ezen ferde lapon csúszó, lengethetően ágyazott (d) rekesztő által, mely egyik irányú mozgása közben a zárnyelvet a nyitásnak megfelelő irányban tolja el. 2. Az 1. alatt igényelt zár foganatosítási alakja, jellemezve az által, hogy a (d) rekesztő a kulcs szakálának pályájába