29310. lajstromszámú szabadalom • Jégház és eljárás a benne való fagyasztásra

— 2 -lelógva, alsó végükkel a padlót érintik és a fagyasztó térközben bizonyos számú 1., 2., 3. szakaszt képeznek, melyek a mesterségesen előidézett légvonat átjárójául szolgálnak. A természetes hideg levegőt szélcsöndes időben (c) ventilátorokkal mozgathatjuk s légvonatának szabályozására egyrészt beállítható (d) beömlési szellentyűtyűket, másrészt forgatható (f) redőket alkalmazhatunk. Az öntözés ismeretes módon fölülről zuhanyszerűen, lyukgatott csövekből történik, melyekbe vízvezetéki vagy más tiszta vizet eresztünk. A szövetfalak fölületén lefolyó vékony vízrétegekből eleinte a padlón jégtalp képződik, úgy hogy az (a) szövet tapasztalat szerint nem lesz megterhelve. A jégképződés azután minden egyes szakasz megteléséig fölfelé folytatódik. Az épületek padlója a szövetfalak hoszsza irányában kissé lejtősen fektetendő, hogy azon vízmennyiségek, melyek esetleg meg nem fagynának, állandóan lefolyhassanak. A jégképződés befejeztével a jégház fagyasztó térközét betöltő jégtömb keletkezett, melyekbe a szövetfalak be vannak fagyva. A jeget most az első szövetfal eltávolítása, egyszerű letépése után körülbelül 1 köbméternyi tömbökben (ha a szövetfalak egymástól 1 m.-nyi távolságban vannak) kivághatjuk és az egyes tömbökről a szövetet letépjük. Olyan szövet választandó, melynek fölületei lehetőleg simák, nincsenek kiálló rostjai, minek folytán letépése könnyebb lesz. A szövet minősége szerint a falakat mcgszárítás után ismét használni lehet. A találmány tárgya továbbá eljárás a leírt jégházban való fagyasztásra. A szövetfalak, mint a 3. ábra mutatja, fölváltva a jégház egyik és másik oldalfaláig terjedhetnek, és csak minden második szakaszban megy jégképződés végbe, úgy hogy a hideg áramlatok a szakaszokon keresztül a berajzolt nyilak irányában zegzugos utat írnak le. A szövet, papir vagy efféle anyagokból való falak leválasztása vagy letépése köny- • nyebben eszközölhető, ha a jégképződét* nem minden szakaszban, hanem váltakozva, egyik szakasz kihagyásával vagy pedig közök hagyásával történik. Az öntözés ekkor (3. és 7. ábra) az 1., 3., 5., 7. szakaszoknak csak egymással szemben fekvő fölületén történik. Ha az egyes szakaszok jéggel megtöltettek, akkor az egyik oldalon szabadon maradt szövetet a képződött jégtömb oldaláról minden nehézség nélkül letéphetjük és pedig, mint a 7. ábra mutatja, ezt két szomszédos szövetfallal egyidejűleg vihetjük végbe, az által, hogy ha ezeket végeiknél fogva közeikből vagy az üresen hagyott (2 4 6) szakaszokból fölfelé egyszerre kihúzzuk. Ebből még az a számbaveendő előny is származik, hogy a hideg levegőnek a (2 4 6) közökön való keresztülvezetése által a már képződött jég a levegő hőmérsékére lehűl. Nevezetesen a hideg levegő ép úgy a vízzel locsolt fölületekre, mint az oldalfalak szabad fölületére is hat, úgy hogy a vékony vízrétegektől még ezen az oldalon is meleg vonatik el, mi a fagyasztó hatást növeli. Ezenfölül a száraz légáramlat, mely tudvalevőleg kisebb mértékben jeget is párologtat el, még azt is eredményezi, hogy a szövetnek a jéghez való tapadása lényegesen gyöngül, úgy hogy a szövet leválasztása csupán kis erőkifejtést igényel. Az a körülmény, hogy a szövetfalakat a jégtömbökről a leírt módon letéphetjük, annak lehetőségét eredményezi, hogy a jégházban egy egészen összeolvasztott teljes jégtömböt állíthatunk elő; nevezetesen a szövetfalak letépése után a közök vagy (2 4 6) szakaszok szabadon hagyott jégfalainak újabbi öntözése által ezeket a közöket is jéggel töltjük ki. A mechanikailag mozgásba hozott levegőben lévő hideg kellő kihasználhatása végett a levegőt (3. ábra) a szövetfalaknak elhelyezésével aránylag hosszú út befutására kényszeríthetjük. Nagyobb jégházaknál a szövetfalakat czélszerűen egymásutáni csoportokban helyezhetjük el, mely 1 alkalommal a hideg levegő vezetését a