29274. lajstromszámú szabadalom • Fejőgép

^ á -dugattyú nemcsak első sorban és leggyorsabban indul mozgásnak, hanem a legerélyesebb nyomást is fejti ki, a mennyiben arra a másik két dugattyúra ható nyo- ! mások összegével egyenlő nyomástöbblet is 1 hat. Ugyanis annak, hogy a föntebb jelzett két dugattyú működésbe jöjjön, az a föltétele, hogy az előre tolt legfölső dugattyú a (d) vezetékben uralkodó nyomás hatása alatt álljon, mert ellenkező esetben az elágazásokban nyomás egyáltalában nem létesülhet. Ez a körülmény igen fontos, mert ennek következtében a legfölső dugattyú a tőgybimbó tövét a másik két dugattyú mozgása közben összenyomva tartja, tehát meggátolja, hogy a kinyomott tej a másik két dugattyú mozgásánál fölfelé, tehát a tőgybe visszanyomassék. Megjegyzendő továbbá, hogy a (d) vezetéken közvetlenül átáramló folyadék a (hl) elágazásban lévő folyadékra injektorszerű hatást gyakorol, minek ismét az a következménye, hogy a jelzett elágazásban a középső dugattyú mozgását késleltető ellenhatás lép föl. Ugyanily hatás lép föl természetesen a legalsó (h2) elágazásban is. Ha már most a szivattyúdugattyú fölfelé mozog, a folyadék újból az (a) hengerbe áramlik vissza, mozgásenergiája pedig az (e), azután az (el) és (e2) dugatytyúra is szívóhatást gyakorol, a dugattyúk a t-ögybimbókat eleresztik, ezek kiterjednek és pedig először a fölső végükön, azután pedig az alsó végeiken is. A 2. és 3. ábrán látható kiviteli alaknál a (d) vezeték egy (i) szájdarabban végződik, melyet a (h) hüvely vesz körül. Ez utóbbi a (hl) elágazással közlekedik, mely ugyancsak egy (il) szájdarabban végződik és a második (h2) elágazással kapcsolt hüvelyben foglal helyet. Az (i) és (il) szájdarabok nyílásai a (g gl) hengerek felé fordulnak. Az említett szájdarabok megfelelő alakítása azt biztosítja, hogy a folyadék lehetőleg közvetlenül fecskendezik a hengerekbe, tehát fokozza a föntebb jelzett injektorhatást és biztosítja a dugatytyúknak egymás után történő működtetését. A 4. és 5. ábrán látható kiviteli alaknál | a dugattyúk nem hatnak közvetlenül a tőgybimbóra, hanem egy, a dugattyú és a tőgybimbó között elhelyezett és a dugatytyúk végein forgathatóan szerelt (1) sínre. Ha már most a szivattyúdugattyú lefelé mozog, először a fölső (el) dugattyú fog a tőgybimbó felé mozogni, azután pedig a alsó (e2) dugattyú is. Ennek az a következménye, hogy az (1) sín a tőgybimbóra fekszik és erre a tövétől vége felé fokozatosan terjedő nyomást gyakorol. Hogy az (1) sín eme mozgása lehetségessé váljék, a sín és a legfölső (el) dugattyú között megfelelő csuklós kapcsolat biztosítandó, mit a megrajzolt kiviteli alaknál akként érünk el, hogy a dugattyú végén alkalmazott (m) csap az (1) sín egy (n) hasítékába fogódzik. A 6. és 7. ábrán látható kiviteli alaknál a dugattyúk mozdulatlanok, ellenben a hengerek a fix dugattyúkon ide-oda mozoghatnak. Az (e el e2) dugattyúk tehát a fejőszerszám többi mozdulatlan részével mereven vannak kapcsolva és egy-egy központi (i) fúrattal vannak ellátva, melyek a (d) vezetékkel közlekednek. A (g gl g2) hengerek tömítve mozognak a dugattyúkon, mellső végeiken pedig zárva és akként vannak alakítva, hogy a tőgybimbókra kényelmesen ráfeküdhessenek. Úgy a vezetéket, mint a gép egyéb részeit is a találmány lényegének érintése nélkül, tetszés szerint lehet alakítani, szükséges azonban minden esetben az, hogy a különböző dugattyúk mozgásukat a föntebb jelzett sorrendben végezzék. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. FejŐgép, az által jellemezve, hogy a fejőszerszám több egymás fölött fekvő, a tőgybimbókra nyomást gyakoroló dugattyúból vagy hengerből áll, melyek hengerei, illetve dugattyúi egy zárt tér-