29264. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék használatra kész dohánygyártmányok nikotinmentesítésére

telt kezelésnél tetemesen nagyobb százalékrésszel csökkenthető. 11. A dohány (szivar stb) jó illata nem vész el. vagy nem csökken, mert az ezt előidéző kémiai anyagok a dohányban megmaradnak. Ilí. A jelen eljárás szerint kezelt dohánygyártmányok jobban (könnyebben) égnek és hamujok fehér, a mit jelentékeny előnynek kell tekinteni. IV. Az eljárás a következőkben ismertetett vagy hasonló elven alapuló készülékkel a legnagyobb, valamint legkisebb méretekben, sőt az egyes dohányos saját szükséglete számára is, egyszerűen, gyorsan és csekély költséggel foganatosítható. A mellékelt rajz a nikotin kivonására alkalmas készülék egy foganatosítási alakját függélyes hosszmetszetben tünteti föl: A készülék az (a) edényből áll, melynek kettős (b) fala (c) homokréteggel van kitöltve. Az (a) edény belső fenekén váltakozva (d) azbeszt és (e) üvegcsőbetétek vannak elrendezve és az egész belső oldalfal merőlegesen álló ós drótokkal összetartott (f) üvegcsőbéléssel van ellátva. A bélés czélja abban áll, hogy egyrészt a fenék és oldalfal közvetlen sugárzó melegét a dohánygyártmányoktól távoltartsa és másrészt a j fölhevített levegő állandó, élénk keringését és így a dohánygyártmányok egyenletes és fokozatos felmelegedését elérjük. A bélések között levő szabad tér belsejében a dohánygyártmányokat (szivarokat és szivarkákat) egy vagy több (g) drótháló kosárban merőleges helyzetben elrendezve, a béléstől bizonyos távolságban szabadon lógva függesztjük föl a (h) horgok segélyével. Az (a) edényen az (i) tartály nyugszik, melynek fölső része megujuló hűtővízzel van megtöltve és a maga egészében az (a) edény födelét képezi. A tartály magasságának kb. felében alkalmazott (k) fenék lefelé kúpos, úgy hogy tölcsér-alakban nyúlik a hevítő térbe. Ezen berendezés czélja, hogy a kúpos alak folytán megnagyobbított hűtőfölületen a fölfelé emelkedő gőzök kondenzálódjanak és a fölmelegített levegő lehűljön. A kondenzált folyadék a kúp csúcsa felé folyik, innen az (1) edénybe csepeg, melyből az azbesztköpennyel burkolt (m) csövecskén át kifelé vezettetik. A hűtőfelület ezen alakja folytán, továbbá a lehütött és a kondenzálás következtében gőztartalmától megfosztott levegő kénytelen a kezelendő dohánygyártmányokon folyton keresztüláramlani, újból gőzzel telítődni és ismét fölhevítve az oldalfalak mentén fölemelkedni és így folytonos körfolyamot végezni. Az (i) tartály egy helyén az (n) hőmérő nyúlik a hevítőedény belsejébe, az itt uralkodó hőmérséklet ellenőrzése czéljából, melyet az edénynek valamely külső hőforrás útján való fölhevítése által idézünk elő. Az eljárást már most aképpen foganatosítjuk, hogy a kezelendő dohánygyártmányok a (g) drótkosarak segélyével az (a) hevítőedénybe helyezzük, ezután az (i) tartály ráhelyezésével elzárjuk. A készüléket ennek megtörténtével fölhevítjük. Mihelyt a hőmérő 60—70° C. mutat, az (i) tartály fölső részébe folyton megújuló hűtővizet vezetünk. A hűtőkészülék folytonos behatása következtében a hevítőkésziilékben csak fokoza| tosan emelkedik a hőmérséklet, nem sokára azonban a kondenzácziós termék az (m) csövecskén kifolyik, míg a készülék belsejében a bezárt levegő és a fejlesztett gőzök élénk körfolyamot végeznek. A készüléket mindaddig hevítjük, míg a belsejében a szükséges hőmérséklet nem uralkodik. Ezen hőmérséklet az egyes dohánygyártmányok szerint változik, semmiesetre sem szabad 200° C.-t elérnie, mégkevésbé túlhaladni. így pl. pipadohányok, különösen finomra vágottak, melyek nagy támadási fölületet nyújtanak, legföljebb csak 140—150° C.-ra hevíthetők, míg papirhüvelyes szivarkák vagy kicsiny vékony szivarok 160 - 175° C. hőmérsékletet igényelnek, nagy vastag szivarok pedig esetleg 185° C. hőmérsékletnek tehetők ki. Ehhez alkalmazkodik az egész eljárás tartama is. Mihelyt a kívánt hőmérsékletet elértük,