29228. lajstromszámú szabadalom • Aprítógép
^ á -matikus keresztmetszettel bír. A háromszög fölső oldala le van kerekítve, a tok görbületének megfelelően, míg a háromszögnek a lökések fölvételére szolgáló, szabadon maradó (h) oldala laposan van kiképezve, a mint ezt az 1. ábra mutatja. Azon szög, melyet ezen (h) ütköző fölület a vízszintes iránnyal alkot, úgy van megválasztva, hogy a (h) ütköző fölületre dobott anyag az (a) tok e részében vesztegel mindaddig, míg eléggé szét nem apríttatott, hogy az előidézett légáram segélyével az említett (gl) ütközési lemez mögé továbbíttassék. Ily módon az aprítási zóna állandóan a (gl) ütközési lemez közelében marad. A (gl) ütközési lemez kemény fémből készült (h) lemezekkel van burkolva, melyek végeiken az üreges testtel szilárdan össze vannak kötve és az üreges testtel együtt az (a) tokon keresztülmenő (i) csavarorsók segélyével rögzíttetnek a tokon. Az által, hogy a (gl) üreges testet egész szélességében burkolják, az egyes (h) fémlemezek, e lemezek egyenkint kicserélhetők, illetőleg a burkolatot szükség esetén meg lehet újítani a (gl) üreges test egyes megsérült helyem. Hátulsó végén az (a) tok köralakból négyszögletes alakba megy át és e helyen alkalmas berendezésekkel, például (j) hornyokkal van fölszerelve egy (k) szitának az (a) tokon való megerősítésére, mi mellett a (k) szita például (1) bütykök és (11) záró kampók segélyével rögzíthető az (a) tokon. A (k) szita megvédésére, hogy az az anyagnak a szita felé való mozgásánál bekövetkező közvetlen ütés folytán meg ne sérüljön, a tokban, alkalmas helyen, egy az aprítandó anyagot irányából elterelő (m) lemez van elrendezve, mely vagy síklapú, vagy homorú, vagy domború lehet és a tokban úgy van elrendezve, hogy az anyagot fölfoghassa és azt a tok fölső része felé terelje, a honnan azután az anyag mozgási irányának megváltoztatásával a (k) szita felé tereltetik. Az aprítandó anyagot az oldalt elrendezett (n) bebocsátó nyílásokon keresztül juttatjuk a gépbe. A tok (o) oldalfalai vékonyabb lemezekből állanak, melyek a gép forgó részének tengelye közelében több részre vannak osztva, úgy hogy az oldalfalrészek kényelmesen kicserélhetők és egyszersmind a gép belső ürege könynyen hozzáférhetővé tehető. A külső (a) köpeny ugyanis, melyet' az (al) szögvasdarabok merevítenek, elegendő merev, hogy az (o) oldallemezek által való minden alátámasztás mellőzésével függélyes állásban maradjon. A gép mozgó része egy középpontosan elrendezett (p) tengelyből áll, mely (q) csapágyakba van ágyazva. E csapágyak a (c) tartókon ülő (r) bakokon vannak elhelyezve. A (p) tengelyre két vagy több (s) tárcsa van ágyazva, melyek, rugalmas (t) pálczákkal vannak fölszerelve. A (t) pálczák végein (tl) verő fejek vannak elrendezve, melyeknek szerkezete tetszőleges lehet. Az (s) tárcsák a tengelyen egy (sl) csavaranya segélyével vannak rögzítve, mely azokat egy (s2) gyűrűhöz szorítja, mi mellett az (s) tárcsák közti távolságot a tengelyre tolt (s3) gyűrűk szabják meg. Az (s) tárcsák (s4) ékek segélyével a (p) tengelyre vannak ékelve, melyek egyszersmind a verő fejeket relativ helyzetükben rögzítik. A hajlékony (t) pálczák drótkötelek alakjában képezhetők ki, a mint ezt az 1., 2. és 4. ábrák mutatják. A megerősítés csavarmenetekkel ellátott (u) hüvelyek segélyével történik, melyek az (s) tárcsába, illetőleg (tl) verő fejekbe becsavarhatók, mi mellett az említett (u) hüvelyek mindegyike kúpos középponti fúrattal bír, mely úgy van alkotva, hogy a (t) drótkötél drótjai egy kúpalakú (w) tövis segélyével szétterpeszthetők, mi mellett a drótok végei mindenekelőtt az (u) hüvely vége körül hajlíttatnak, úgy hogy a drótkötél a hüvely fölcsavarása után fogva tartatik. Ezen megerősítő szerkezet a 4. ábrán látható. Hogy a (p) tengely bármily irányú eltolódását meggátoljuk, a 3. ábrán látható módon egy szerkezet van elrendezve, mely egy elállítható középrészből áll; e középrészt egy csavarorsó tartja, mely egy (x) tartó
