29189. lajstromszámú szabadalom • Berendezés több egymástól független, nagy mértékben változó terheléssel dolgozó elektromos hajtógép indítására és üzembentartására

don az egész lendítőtömeget kihasználhatjuk, fölöslegessé válik külön lendítő tömegek alkalmazása, mert a gépberendezés aktiv részei is elégségesek a terhelés ingadozások hatásának kiküszöbölésére. Ha bizonyos esetekben ez a föltevés meg nem áll, magától érthető, hogy az egyes egyenáramú generátorokat külön lendítőtömegekkel, vagy az egész, a generátorok kapcsolásától származó rendszert egy közös (s) lendítő tömeggel is kapcsolhatjuk. Ekkor igen természetesen nem fogjuk az egyes, a változó terheléssel dolgozó motorok szabályozására szolgáló egyenáramú generátorokat külön-külön hajtani, mint az egymástól független transzformáló gépek alkalmazása esetében, hanem a kapcsolt rendszert egyetlen (a) mótor fogja hajtani, melynek munkabírását az összes, szabályozandó motorok átlagos terhelésével kell egyenlővé tenni. Bizonyos esetekben a kapcsolt áramfejlesztők által képezett rendszert közvetlenül az erőgép (gőzgép stb.) is hajthatja, a tegtöbb esetben azonban kívánatos fog lenni, hogy az erőgép az egymással kapcsolt gépek által képezett rendszer sebességváltozásaitól függetlenítsük. Ezt akként érhetjük el, hogy az egymással kapcsolt közbeeső generátorokat egy közbeeső motorral hajtatjuk, melyet a főerőgép által hajtott áramfejlesztő, tehát a hálózat táplál. Ezt az áramfejlesztőt a kapcsolt gépek által képezett hálózat általában véve igen egyenletesen terheli, tehát azt egyrészt kicsire lehet méretezni, másrészt minden nehézség nélkül lehet más czélokra, például világítóáram szolgáltatására is fölhasználni, a nélkül, hogy nagyobb terhelésváltozások zavarokra adhatnának okot. Elérjük továbbá ily módon azt az előnyt, is, hogy a kapcsolt gépek által képezett rendszert a főközponttól távol fekvő helyen, ott állíthatjuk föl, hol a szabályozandó hajtógépek vannak fölállítva. Igen gyakran fog az az eset föllépni, hogy a szabályozandó hajtógépek nemcsak a főgéptől, hanem egymástól is nagyobb távolságban vannak. Ekkor a szabályozást végző egyenáramú generátorokat is egymástól elkülönítve kell fölállítani. Ez a körülmény ezeknek a mechanikus kapcsolását nagyon megnehezíti, sőt lehetetlenné teszi. Ebben az esetben elektromos kapcsolást alkalmazhatunk, ha közbeeső motorok gyanánt (al a2 a3) szinkrón forgóáramú motorokat (2. ábra) használunk, melyeket egy külön (d) forgóáramú generátor táplál. Ezt a generátort — hogy a főerőgéptől teljesen függetlenítsük magunkat — a főáramforrásból táplált (m) mótor hajtja. A szinkrón-motorok táplálására nem kell egy külön (a) forgóáramú generátort alkalmazni, hanem lehet a (tl t2 t3) hajtógépek szabályozására szolgáló (zl z2 z3) egyenáramú generátorokat (3. ábra) egyenként egy-egy (al a2 a3) szinkrón-motorral és egy-egy a főáramforrásból táplált (ml m2 m3) hajtógéppel kapcsolni. A szinkrónmotorokat egy külön, a főhálózattól független hálózat köti össze egymással, úgy hogy azok fölváltva generátor és mótor gyanánt szerepelnek és csak akként méretezendők, hogy munkabírások csakis a terhelésnek az átlagos terhelésnél nagyobb részének legyőzésére legyen elégséges, míg a közbeeső gépcsoporttal kapcsolt és a főhálózatból közvetlenül táplált mótor az átlagos terhelésre van méretezve. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés több egymástól független, nagy mértékben változó terheléssel dolj gozó elektromos hajtógép indítására és szabályozására, mely gépeket egy főáramforrás közbeeső gépek közvetítésével táplálja, az által jellemezve, hogy az egyes közbeeső gépcsoportok egymással elektromos vagy mechanikus úton vannak kapcsolva, oly czélból, hogy a kapcsolt rendszer egész tömegét fölhasználhassuk a főáramforrás terhelésváltozásainak kiegyenlítésére. 2. Az 1. alatt védett mechanikus kapcsolás egy kiviteli alakja, az által jellemezve, hogy az összes közbeeső gépek egy géppé vannak egyesítve és szükség