29167. lajstromszámú szabadalom • Önmagában zárt armatura tekercseléssel ellátott aszinkron váltóáramú mótor, illetve gerjesztő
- 3 az alanti példából kitűnik, ez nem is szűk- | séges. Közelfekvő azon ellenvetés, hogy a gerjesztőáramnak egy része a mellékzárlatban, melyet a gyűrű a tekercseléshez képez, veszendőbe megy. Ezen állítás helyes, csakhogy az ismertetett elrendezés folytán a gerjesztőáram maga már annyira van csökkentve, hogy ezen veszteség nem játszik szerepet. Tegyük föl, hogy az ilyen armatúrában a rézveszteség 3°/0 , a tekercselésben a veszteség 2°/0 és a gyűrűben l°/0 . A gyűrű ellenállása tehát a tekercselés ellenállásának fele. Legyen a mágnesező áram a teljes áramnak egy harmada, tehát a mágnesezési veszteség a teljes rézveszteségnek V», vagyis V./o a tekercselésben. Ehhez járul még 4 /g0 /0 , mely a gyűrű által képezett mellékzárlatban vész el. Összesen tehát 6/9 —V/o mágnesezési veszteség keletkezik, tehát daczára a mellékzárlatnak és a gyűrűben való áramveszteségnek még mindig oly csekély, hogy jelentőséggel nem bír. Némileg hasonló esetet találunk az egyenáramú gépeknél, midőn a rézkeféket szénkefékkel helyettesítjük. Ott is a keféknél lévő nagyobb átmeneti ellenállás folytán a veszteségeket egyik helyen mesterségesen növeljük, rendszerint lényegesen nagyobb mértékben, mint itt. Ennek ellenére szivesen fogadják azokat, mert más előnyök ezen hátrányukat messze túlszárnyalják. A gyakorlati foganatosításnál előnyös az elektromos ellenállású anyagból készült egyetlen gyűrűt olyan kommutátorral helyettesíteni, melynek szeletei csekély ellenállású elektromos vezetők útján egymás között össze vannak kötve. Elvileg ez természetesen mit sem változtat és az összeköttetések mellékzárlata itt is megszünteti a szikrázást a keféknél. Végül alkalmazhatunk egyidejűleg rövidrezárt tekercselést kommutátorral. A ko'mmutátortekercselés önindukczióját ekkor a rövidzárlatú tekercselés ellensúlyozza és ily módon a kefék szikrázása itt is elkerülhető. Ezen f'oganatosjtási alakot nem szabad a külsőleg ehhez hasonló olyan berendezéssel összetéveszteni, mely kommutátoroknál a szikraképződés megakadályozására szolgál, a hol egy kommutátor egyidejűleg önmagukban zárt tekercseket hord, oly czélból, hogy az árammegszakítások folytán föllépő extraáramokat fölvegye és így a szikraképződés a kommutátoron megakadályoztassák. Habár a tisztán külső ismérvek mégis egyeznek és ezen elrendezések bizonyos közös hatásokkal is bírnak, a jelen találmány egészen más czélra szolgál, melyet a régebbi bejelentésekben elérni nem is igyekeztek. Zárt tekercselési! armatúrával és a megindításhoz csusztatógyürűvel ellátott motoroknál a gerjesztőgyűrűt előnyösen a három armaturafázis neutrális pontjába helyezzük. Működés közben ekkor a következő folyamatok mennek végbe. A pillanatnyi helyzet és a mágneses tér szinkronikus forgása a gerjesztőarmaturához a kefék állása folytán meg van szabva (1. a rajzot) és független az armatúra sebességétől. A keféken át bevezetett áram a rövidre zárt armatúrában az utóbbival forgó mágneses teret létesít. Ha a forgóarmatura üresjáratnál szinkronikusan forgott, akkor a mágneses tér az armatúrában állandó és az áram teljeseu át van alakítva, azaz egyenáram. Ha az armatúrát megterheljük, akkor a gerjesztőarmatúra visszahatása folytán a mágneses tér a rövidrezárt armatúrában lassan elforog, visszamarad és emellett a rövidrezárt armatúrának zárt tekercseiben munkaáramokat létesít, melyek azt megállítani törekszenek. A keféken át bevezetett áramok ekkor minden állásban ismét mágneses teret létesítenek, melyet a visszamaradás folytán gerjesztett munkaáramok bizonyos szívóssággal a forgás ellenében a mindenkori helyzetében megtartani törekszenek és a munkát, illetve a forgató nyomatékot a gerjesztőből a rövidzárású armatúrára viszik át. Ugyanazon munka, illetve wattáramok, mint a rövidzárású armatúrában, melyek természetesen ellentétes irányúak, folynak a primer a rmatu rában , ellenben mágnesező áramok nem keringenek benne,
