29166. lajstromszámú szabadalom • bekacsoló horog elektromos kondenzátorral

Megjelent 1904. évi január lió Sií-én. MAGY SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 29166. szám. VI I/j. OSZTÁLY. Bekapcsolóhorog elektromos kondenzátorral. HOLMSTRÖM JOHAN GUNNAR MAGÁNMÉRNÖK STOCKHOLMBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1903 május hó 27-ike. Jelen találmány tárgyát egy bekapcsoló horog képezi oly esetek számára, a mikor egy állandó vezetékbe, például távírósodronyba egy, például a vibrátor segélyével távírásra berendezett hivatalt csak ideiglenesen akarunk bekapcsolni. A mellékelt rajz 1. és 2. ábrája a horgot két egymásra merőleges függélyes metszetben tünteti föl, míg a 3. ábra egy kapcsolási vázlatot mutat. A különleges módon elrendezett (aj kivágással bíró (b) horog alul egy hengeres (c) hüvellyé van kiképezve, melyben a kondenzátor van elrendezve. A (c) hüvelyt alul egy nem vezető anyagból készített és a hüvelyen csavarok segélyével megerősített, vagy a hüvelybe becsavart (d) dugó zárja el. Utóbbiban az (e) csavaranya segélyével az (fj rúd van megerősítve, melynek külső része legczélszerűbben négyszögletesre készítendő. A kapcsoló horog ezen (f) rúd segélyével egy meghosszabbítható rúd végén rendeztetik el, mellyel a horog magasra emelhető és a (g) állandó (táviró) yezetékre kapcsolható. Az (f) rúdon utóbbi egy toldata és a (d) dugó között a (h) tok van elrendezve, mely a (k) tárcsára fekvő (i) rúgót fogadja be. A (k) tárcsa és az (f) rúdon alkalmazott (1) perem között az (m) távíró készülékhez (3. ábra) vezető (n) sodrony van rögzítve (2. ábra). Magától értetődik, hogy más berendezést is alkalmazhatunk az (n) sodronynak a rúdhoz való erősítésére és pedig például egy az (f) rúdra csavart csavaranyát és egy a rúdon alkalmazott toldatot. A jelen találmány tárgya az ismert szerkezetekkel szemben az által nyújt lényeges előnyt, hogy a (b) horog bevágása oly alakkal bír, hogy a horog a (g) vezetékkel való kontaktusból magától kikapcsolódik, ha a vezeték például a sodrony vagy az (n) zsinór meghúzása által függélyes rezgésbe hozatik. A bevágás az (x) ponttól, hol a horog a (g) vezetékhez fekszik, a hüvelyig oly módon fut, hogy a bevágás ezen része által képezett görbe (y) végpontja vízszintes irányban távolabb fekszik az (x) ponttól, mint a horog tulajdonképeni «orrát» képező (z) ponttól. Ennek folytán könnyen belátható, hogy az esetben, ha a (g) vezeték függélyes rezgésbe jön és a horog a vezetékről fölfelé löketik, akkor a horog vízszintes irányban eltolatik, úgy hogy a leesésnél a (z) orr vagy csúcs a Cg) vezeték mellett mozog el és a horog a földre esik. Mint a 3. ábrából világosan látható,