29112. lajstromszámú szabadalom • Turbina

(7) kiemelkedést egy tok zárja körül, mely az olaj és fáradt gőz keveredésének meggátlására szolgál és lényegében a (60) fölső és (61) alsó részből áll. Az alsó rész a turbinavázhoz, a fölső rész pedig az alsó részhez van csávárólva. A turbinatengely alul megvékonyodik és egy lefelé szűkülő kúpban végződik, mely a (62) ágyazótuskó egy üregébe nyúlik és ebbe bele van ékelve. Az ágyazótuskó alatt a (63) lemez fekszik> a tuskó és a lemez érintkező fölületei megfelelően ki vannak vájva és a (64) olajkamarát képezik, melybe az olajat nyomás alatt vezetjük be. A (63) lemez alsó fölülete gömbsiivegalakú és a fix megfelelően kivájt, mozdulatlan, de beállítható (65) részen nyugszik. A leírt szerkezet önmagát központosítja és beállítás pontatlanságát kiegyenlíti. Az alsó (65) lemez kerületén (66) toldatok vannak alkalmazva, melyek a [(61) tok (67) toldataival működnek együtt és a (65) lemez elfordulását meggátolják. A (65) lemez a (7j toldatba becsavart (68) csavarokon nyukszik, melyek beállításával a turbina részeit függélyes irányban be lehet állítani. A (61) tok alsó részével a fix (69) csapágy van összekötve, mely a turbinatengely oldalirányú eltolódását gátolja meg. Mint az a rajzokból kitűnik, a turbinatengely három vezető és egy főcsapágy útján van megtámasztva, a két ágyazáscsoport ágyazó fölületei pedig egymásra merőlegesek. A tok alsó (61) részének (70) födéllel (1. és 3. ábra) elzárható nyílása van, melyen át a talpcsapágy alsó részét ellenőrizhetjük. Hogy a csapágy eme részét megvizsgálhassuk, a légüres tér és a gőzsúrítő között a kapcsolatot megszakítjuk, mikor a légüres kamara a (3) vagy (4) csőcsonkon át hozzáférhetővé válik. A talpcsapágyhoz az olaj a (80) csövön át jut be, mely a (62) tuskó és (63) lemez között kiképezett üregbe torkollik be. Az olaj vékony sugárban folyik ki és a (60) tokot megtölti, miáltal a (69) csapágyhoz is jut kenőanyag. A fölösleges olaj elvezetésére a (81) cső szolgál. A 4. ábrán a vezetőlapátok szerelése j világosan látható. A lapátok a gyűrű kerü- ' létén legelőnyösebben, de nem szükségszerűen egymástól egyenlő távolságban vannak szerelve, ágyazó lemezeik pedig a (71) csavarok vagy más hasonló értékű tagok segélyével vannak fölerősítve. A vezetőlapátok egy csatornasort alkotnak, melyek a hajtóközeg áramlásának irányát azalatt, mialatt az a futókerék egyik lapátsorától a másikig megy, megváltoztatják. A vezetőlapátok végeit egy födél födi le. A turbinakeréken több (72) lapátsor van alkalmazva, melyet körszeletalakú részek alkotnak. Az adott esetben négy sort ábrázoltunk. Mindegyik keréknek egy-egy (73) koszorúja (5. ábra) van, ebben pedig annyi (24) horony kiképezve, ahány lapátsort akarunk elrendezni. A hornyokban a körszeletalakú (76) lapátelemeket csavarok erősítik föl. A hornyok falai meggátolják, hogy a lapátsorok oldalirányban eltolódjanak. a körszeletek pedig megfelelő számú, egy darabot képező lapátból állanak, melyeket, mielőtt azokat a futókerékre szereinők, alkalmas sablonokon alakítunk. Mindegyik lapátsornak egy-egy (77) födele van, melyek akként vannak kiképezve, hogy a födél és lapátok között képződő csatorna keresztmetszete kifuvató vége felé nagyobbodjék. Néha szükséges, hogy az egyik vagy másik körszeletet javítás czéljából eltávolítsuk. Ekkor első sorban a megfelelő fúvószájcsoportot és vezetőlapátokat távolítjuk el, a képződött nyíláson át pedig a turbinavázba egy csavarkulcscsal benyúlunk, úgy hogy a körszelet megerősítő csavarjait megoldjuk és ezt magát is eltávolítjuk. A gőzt az első turbinaemeletbe az ismert expandáltató fúvószájakon át vezetjük be, melyek a gőznyomás egy részét kinetikai energiává alakítják át és így a gőznyomás átvitelét teszik lehetővé. Mikor a gőz a turbina első emeletén átáramlott és kinetikai energiáját majdnem teljesen elvesztette, a szelepkamarákon és expandáltató fúvószájakon át a második turbinaemeletbe jut, hol az első emeleten, illetve ennek fúvószájaibau kinetikai energiává át nem alakult gőz| nyomás annak következtében, hogy a máso! dik fúvókaszájcsoportban átalakul, ugyan-