29092. lajstromszámú szabadalom • Turbina

binatengely a (62) tokba teljesen bezárt (61) talpcsapágyba van ágyazva. A (62) tok a (3) gőzsűrítőkamarában foglal helyet és a (63) csavarok útján van ennek fenekén fölerősítve. A csapágy alsó részét a (64) alapzat támasztja alá, mely csavarok útján alulról i van a (62) tokkal összekötve. A 6. ábrán a gőzsűrítőkamara alaprajza látható. Ennek fölső széle alkalmas (65) furatokkal van ellátva, melyek a (74) csavarok befogadására szolgálnak, hogy a kamarát a második emelet tokjával összekötni lehessen. A rajzokon csak néhány ily fúratot ábrázoltunk, azonban magától érthető, hogy ezek a gőzsűrítőkamara egész kerülete mentén alkalmazva vannak. A (7) tok (8) karimája ugyancsak furatokkal van ellátva, melyek a (7) tokot vagy közvetlenül a gőzsűrítővel, vagy pedig egy ebbe torkoló közvetítő kamarával összekötő csavarok befogadására szolgálnak. A 7. ábrán a második emelet mozgó részeinek egy részlete látható. Az (50) szelepeknek egy sík alsó csúszófölületiik van, melyek a (11) korong megfelelő fölületeivel működnek együtt. A szelepeket az (52) fogantyúk segélyével mozgatjuk, melyek a tokból kinyúlnak és alkalmas csavarok útján vannak a szelepeken megerősítve. A szelepek fölső é3 alsó föiületére ható nyomás tetemesen különböző, ezért, hogy a szelepek működtetése ne igényeljen túlságos erőkifejtést, a (18) nyílásokat oly kicsire vesszük, amint csak abból a szempontból, hogy az azokon átáramló gőz túlságos nagy ellenállásra ne találjon, venni lehet. A (18) nyílások közvetlenül közlekednek az ezek alatt alkalmazott (66) kamarákkal, melyek lefelé gyorsan kiszélesednek. Mindegyik kamarából a hajtóközeg több (67) fúvókaszájba vagy csatornába jut be; az adott esetben mindegyik (66) kamarához négy-négy (67) fúvókaszáj tartozik. A fúvókák (68) szájrészének végei nem érnek egészen a fúvókacsoport és a (11) korong között levő választóvonalig, hanem valamivel eme választóvonal alá nyúlnak, mi arra szolgál, hogy a (66) kamarák nagyságát lehetőleg tökéletesen hasznosítsuk. Mindegyik j fúvóka, illetve csatorna a (69) vonaltól a torkolatáig kiszélesedik, ez a kiszélesedés azt idézi elő, hogy a használt hajtóközeg nyomása mozgási energiává alakul át. A (66) kamarák párosával csoportokra vannak osztva, egymástól pedig a (70) fal által elválasztva. A fúvószájcsoportok, mint azaz 1. ábrából kitűnik, a (11) korong alsó oldalán vannak fölcsavarva. Mindegyik fúvószájcsoport nyolcz csatornából áll, bár a csatornák száma teljesen tetszőlegesen választható meg és az egy fúvókacsoport által elfoglalt ív hossza czélszerűen kisebb, mint a tok egy szakaszának ívhossza, úgy hogy a fúvószájakat kényelmesen lehessen leszerelni. Mindegyik fúvószájcsoporthoz két-két (66) kamara tartozik és az egyik vége a következő fúvókacsoportba nyúlik be. Az egyes fúvókacsoportok között egy (71) tér marad, azonban eme fúvókacsoportok oly közel fekszenek egymáshoz, hogy a (71) tér a liajtóközegnek az egyik emeletről a másikra történő átvezetése szempontjából számba nem jön. A (71) terek a tok hátsó oldalán kiképezett (73) csatornákkal közlekednek (4. ábra), minek következtében a fútókerék tokjában a megfelelő furatokat alkalmazni nem kell és a víz a gőzsűrítő kamarába jut. A fúvószájak kiömlési végeivel szemben fekszenek a fútókerék (25) lapátjai és a (22) közbeeső lapátok. A föntebb leírt turbina álló turbina, világos azonban, hogy az egyes újításokból származó előnyök más turbináknál is érvényesülnek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Turbina, forgó futókerékkel és fix vezetőlapátokkal, jellemezve egy turbinatok által, mely több, súgárirányban leszerelhető és az egyes részeknek kölcsönös és a fölöttük és alattuk fekvő részekkel való kapcsolását megengedő tagokkal vannak fölszerelve. 2. Turbina az 1. igény szerint, jellemezve az egyes, a tokot alkotó részeken alkalmazott lejtős toldatok által, melyeken a közbeeső lapátok vannak fölerősítve. 3. Turbina, az 1. igény szerint, jellemezve egy a turbinatokkal összekötött (11)