29049. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kikapcsoló és fékező berendezés tetszőleges elektromos üzemű járművekhez

_ í _ golyószelep fölött alkalmazott (3) furaton, a függélyes (4) furaton, a (V) szelep alatt levő vízszintes (5) furaton, a (6) csövön és (7) furaton át közlekedik egymással. A légköri levegő az (sl) tolattyú mély állásánál jut a függélyes (y) fúraton, a tolattyú-tengelynél kezdődő (z) fúraton és a (2) és (3) fúraton a (K) dugattyú baloldalához. A berendezés működése a kontroller-forgattyú állásától függ, mely a (w) kontrollertengelyen eltolható és eltolásánál a (G) szekrényben levő (sl) tolattyú állását befolyásolja. A forgattyú a (h) hüvelyen van alkalmazva, mely a (w) tengelyen eltolható és melyet rendes körülmények között a vezető némileg lenyom, mikor is a kétkarú (Hl) emelőnek (r) görgővel ellátott vége egy rúgó ellenállásának legyőzése közben lefelé nyomatik. A (Hl) emelőt egy pár a (P) csap körül lengő (L) heveder támasztja meg, másik vége pedig csuklósan van az (sl) tolattyúval összekötve. Mikor a forgattyút lefelé nyomjuk, az (sl) tolattyú a legmagasabb állásában van és a szívóvezetéket a (C) hengerrel köti össze. Ennél a helyzetnél a hengernek a (K) dugattyú két oldalán levő mindkét kamrájából levegő szívatik ki, minthogy a dugattyú jobboldalán uralkodó esetleges túlnyomás következtében a (V) golyószelep alatt levő levegő a dugattyú baloldala felé elszállhat. Ha már most a kontroller-forgattyút a vezető elereszti, az emelő az alatta levő rúgó hatása alatt a legfölső állásába emelkedik és az (sl) tolattyú a legmélyebb helyzetébe kerül, mely helyzeténél a (C) heugert a külső levegővel köti össze. Ez a tolattyú (y) fúratán jut be a hengerbe. Ennek következtében a (K) dugattyú baloldalán a légritkulás megszűnik, ellenben annak jobb oldalán továbbra is fönnmarad, minthogy a (V) golyósszelepet a külső levegőnyomás zárva tartja, ezért a dugattyút a külső levegőnyomás az (FI) rúgó nyomásának legyőzése közben jobb felé szorítja, egyben pedig a (w3) tengelyt is akként elforgatja, hogy a féktolattyú és a motorok áramzárója és vészkikapcsolója kinyílik, a vonat pedig megáll. Az újból való indításnál a tolattyút és az áramzárót és vészkikapcsolót újból zárni kell, mi oly módon történik, hogy a (V) golyószelepet üléséről leemeljük, minek következtében a dugattyú mögé külső levegő jut be. Hogy ez lehetséges legyen, a kontroller-forgattyúját a zérus állásba kell vinni, mikor a (w) kontroller-tengellyel összekötött korong (N) orra az (x) csap körül forgatható (D) szögemelőt beállítja. A (D) szögemelő egy másik karja a (T) tolattyút kihúzza és a (V) golyószelepet, melyet a tolattyú körülvesz, fölemeli. Az utóbb említett kontrollerálás létesül akkor is, mikor a forgattyút lehúzzuk, tehát ekkor e (C) henger nem közlekedik a szívóvezetékkel és a második kontroller minden nehézség nélkül használható föl a visszamenet szabályozására. Az 5. és 6. ábra szerint a féket akként működtetjük (pl. a légnyomásos fék féktolattyúját akként nyitjuk) és a gépáramkört akként szakítjuk meg, hogy a kontrollertengelyt a végállásába (a szélső fékező állásba) forgattatjuk vissza egy rúgó segélyével, mely egy áttevés közvetítésével hat a kontroller-tengely re, amint a kontrollerforgattyú eleresztésénél ebbe az áttevésbe egy kötést bekapcsolunk, illetve ebből egy elreteszelést kikapcsolunk. A (w) kontroller-tengelyre a (zl) fogaskerék van lazán fölhúzva, mely állandóan a (z2) fogaskerékbe fogódzik. Ez — ép úgy, mint a (zl) fogaskerék a (w) tengelyen — a (wl) tengelyen eltolhatóan van ágyazva. A két (zl, z2) fogaskerék agya meg van nyújtva és egy-egy (nl), illetve (n2) gyűrűhoronnyal van ellátva. Ezekben az (nl, n2) gyűrűhornyokban (n) görgők futnak, melyek a fix (p) csép]) körül lenghető (hl) emelő villás karjaiba vannak ágyazva. A (zl) fogaskereket egy (f2) rúgó nyomja fölfelé, a (z2) fogaskerék pedig a (k) kötés egyik részével van mereven összekötve, melynek másik része a (wl) tengelyre ugyancsak lazán fölhúzott (z3) fogaskerékkel van kapcsolva. A (z3) fogaskerék a (g) rúgótokkal összekötött (z4) fogaskerékbe fof

e

ódzik, a rúgó-