29037. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsolás vasúti kocsik számára
kampó elhelyezve; ennek az a czélja, hogy a (4) kapcsoló csapot fölfogja és az 5. ábrán látható helyzetében mindaddig megtartsa, míg a kocsik egymástól eltávolodnak, az esetre, ha a kocsit újból akarnók kapcsolni. Hogy a (4) kapcsolócsap a (15) fölfogókampóban már akkor ne akadjon meg, mikor az (1) kampóba belép, a (15) fölfogókampót (16) nyelvecskével födjük, mely azonban szerkezeténél fogva nem akadályozza meg azt, hogy a fölfogókampó a (4) kapcsolócsapot az (1) kampóból való kilépésénél fölfoghassa és megtarthassa. A villaalakú (2) fül (4) kapcsolócsapjának mindkét oldalán a villára merőlegesen álló, lefelé irányuló (17) karokkal bír, melyek azalatt, míg a (4) kapcsolócsap a (3) orr mentén fölfelé mozog, ez utóbbit alulról átölelik, úgy hogy a (4) kapcsolócsap az (1) kampóba a legnagyobb biztonsággal vezettetik. A súrlódás csökkentésére a (17) karokat végükön (18) görgőkkel láthatjuk el. A (2) fül (19) nyele a kocsiba a (20) nyíláson át ér, mely elég nagy arra, hogy a (19) nyél kilenghessen; a kocsiban a mozgó fölfüggesztésű, a (20 és 21) erős rúgókat tartó (23) tokra van erősítve. Hogy a kapcsolást feszessé tehessük, az (1) kampó tengelyének irányában a kocsira erősített (24) kereten mozoghatóan van ágyazva és a kocsi belsejében feszítő szerkezettel van ellátva. Ez utóbbi vagy (25) összekötőrúdból, (26) hajlított tengelyből és a kocsin kívül helyezett (27) karból áll, mint a 2. ábra jobb oldalán látható, vagy az (1) kampó csavarorsóalakú (28) meghoszszabbításából, (29) csigakerékből, (31) tengellyel bíró (30) csigából és a kocsin kívül álló (32) kézikerékből áll, mint az a 2. ábra bal oldalán van ábrázolva. Természetes, hogy a kapcsolás bármely más, czélszerű szerkezettel is feszíthető. Az (1) kampó főtestében, mely a (24) kereten és a kocsin belül van elhelyezve, rugalmasan van ágyazva a (33) közönséges lánczot hordó (34) normális kampónak a nyele, úgy hogy ha a (27) karral vagy a (32) kézikerékkel feszessé tesszük a kapcsolást, a (34) kampóból és (33) lánczból álló kapcsolás is megfeszül; ez utóbbi azért tartatott meg, hogy új kapcsolószerkezettel ellátott kocsi közönséges kocsival is összekapcsolható legyen. Ha már most két, önműködő kapcsolókkal fölszerelt kocsit kapcsolni akarunk, mindenek előtt arról kell gondoskodnunk, hogy a (9) állítókar a (10) rugalmas kapocsban legyen. Ha a két kocsit összetoljuk, akkor a (4) kapcsolócsap a (3) orra kerül, melyről a (17) karok segítségével teljes biztonsággal az (1) kampóba vezettetik, miáltal a két kocsi kapcsolása megtörtént. Hogy a kapcsolást biztossá tegyük, csak az szükséges, hogy a (27) kar vagy a (32) kézikerék forgatása által feszessé tegyük, mert ezáltal az (1) kampó és a (4) kapcsolócsap a (12) tolókához szorul, mely utóbbi és az (1) kampó megfelelő része a (4) kapcsolócsapot köralakban körülveszi és így ennek kiugrását lehetetlenné teszi. Két ily módon kapcsolt kocsi kikapcsolásánál két eset jöhet tekintetbe: a két kocsi vagy újból kapcsolandó, vagy nem. A kapcsolás feszességét mindenesetre lazítani, illetve megszüntetni kell, amit a (27) kar vagy a (32) kerék visszaforgatása által érünk el. A (9) kart is mindenesetre az 1. ábrán pontozva jelölt helyzetbe kell hozni, mert ezáltal elforgatjuk a (6) kikapcsolókarokat, melyek a (2) fül (17) karjainak (18) i görgői alá érnek és miután ezen (6) kikapcsolókarok forgáspontja megfelelően van választva, további forgatásnál a (4) kapcsolócsapot az (1) kampóból kilendítik. Ha már most a kocsikat nem akarjuk újból kikapcsolni, a (9) állítókart meghag37 juk alsó, a (6) kikapcsolókarokat pedig fölső helyzetükben és így a (4) bekapcsoló csap kilépő helyzetben marad. A kocsik tehát, miután a (4) kapcsolócsap kilépő helyzetben van, egymástól távolodhatnak, de újból nem kapcsolódnak, mert a (6) kikapcsolókar megakadályozza a (4) kapcsolócsapnak az (1) kampóba való jutását. Ha azonban újra akarjuk kapcsolni a kocsikat, akkor a (6) kikapcsoló kart vissza kell hozni eredeti helyze-
