29006. lajstromszámú szabadalom • Újítások folyadékoknak szénsavval vagy más gázokkal történő telítésére

más, alkalmas anyagból készült és egy (E) csúccsal van ellátva, mely akként van el­rendezve, hogy a palaczk vagy tartály tor­kolatából kifelé kinyúljék, mikor a koron­got a (C) kiugrásra fektetjük. Az (E) csúcsnak egy (F) hosszanti nyílása vagy hasítéka van, mely a (D) korongon is át­megy. (G) egy rövid tömlődarab vagy alá­tétlemez, mely legelőnyösebben valamely rugalmas anyagból, például kaucsukból ké­szül és szorosan beleillik a palaczk nya­kába, hogy az (E) csúcs a (D) tömlődarab központi nyílásán átvezethető legyen, mint az a 2., 3. és 4. ábrán látható. (H) a tok, mely szénsavval vagy más, nagy nyomás alatt álló gázzal van töltve, hogy az (A) palaczk tartalmát telíteni lehessen. A tok maga legelőnyösebben tojás- vagy gömb­alakú, vékonyodó végén alkalmas módon el van zárva, például egy kis (J) lemez vagy dugó segélyével, mely lágy fémből vagy más, könnyen átlyukasztható anyagból ké­szül. Az ily tokok előállítása és megtöltése könnyű és igen tökéletesen végezhető. (K) a palaczknyakon fölerősíthető és ennek tor­kolatát elzáró kupak, mely az (A) palaczk nyakán akként van valamely alkalmas szer­kezet segélyével fölerősítve, hogy a tokot a kupak az (E) csúcsra szoríthassa. A csa­tolt rajzon látható kiviteli alaknál a (K) kupaknak belső csavarmenetei vannak, me­lyek a palaczk (L) külső csavarmeneteibe fogódzanak, de ez a kapcsolószerkezet más is lehet. Az 1. ábrán egymástól elkülönítve ábrá­zolt részeket a következő módon állítjuk össze: a (D) korongot a rugalmas (G) alá­tétlemezzel együtt a palaczk vagy tartály nyakában helyezzük el, úgy hogy az (E) csúcs kifelé álljon és a (G) alátétlemez központi nyílásán menjen át. A szénsavval vagy más gázzal telt (H) tokot ezután ak­ként helyezzük el, hogy a tok fölszúrandó vége a (G) tömlődarab központi nyílásába feküdjék, a (K) kupakot pedig a tartály vagy palaczk nyakán akként erősítjük föl, hogy az a palaczk vagy tartály nyílását a tok közbefogása mellett elzárja. Az ekként összeállított berendezés — lásd a 2. ábrát — használatra elő van készítve. Ha már most a (K) kupakot a palaczk nyakára'tel­jesen fölcsavarjuk, úgy hogy a (H) tok az (E) csúcsra szorul, és ez a (J) lemezt át­fúrja, az (E) csúcs (F) fúrata közlekedést létesít a palaczk és a tok belseje között. Ez az állapot látható a csatolt rajz 3. áb­ráján. Mialatt a tok megnyitását végez­zük, a (H) tok a rugalmas tömlődarab köz­ponti nyílásába belép és ezt összenyomva, tömítést létesít, mely meggátolja, hogy a tokból kiáramló szénsav vagy más gáz a palaczkból elszálljon. Fokozza ezt a hatást az a körülmény is, hogy a tok vége a ru­galmas lemezbe lépve, ezt szétfeszíti, te­hát a berendezés egyúttal a palaczk tömí­tett zárását is végzi és a gázokat és folya­dékot a palaczkban visszatartja. A 4. ábrán a berendezés egy módosított kiviteli alakja látható, melynél a (D) ko­rongnak (M) karimája van, hogy a tömlő­darabot vagy alátétlemezt a korongon rög­zíteni lehessen. Hogy a (K) kupakot fölcsa­varásánál kényelmesebben foghassuk meg, ezen (N) bordákat (2. ábra) vagy ezeket he­lyettesítő (P) szárnyakat képezhetünk ki, mint azt a 4. ábrán ábrázoltuk. A rugalmas (G) gyűrűt a (D) lemezen tetszőleges módon lehet rögzíteni, például az (M) karima segélyével, mint azt a 4. ábrán jeleztük. Az (F) hasíték vagy fúrat keresztmetszetének kicsinek kell lennie, hogy a szénsav vagy gáz csak lassan ára­molhassák át a palaczkba vagy tartályba és hogy ily módon minden robbanás elke­rülhető legyen. A gyakorlatban a kupakban lévő gáz nyomása cm-ként körülbelül 150 kg., ez a nyomás a szénsav folyékonnyá tételére elégséges, mikor a nyomás csökken, a szén­sav ismét gázállapotba megy át. Telítés közben czélszerűen fölrázzuk a palaczkot, hogy tartalma a gázt könnyeb­ben nyelhesse el. Ha a palaczk tartalmát fölhasználni akar­juk, a (K) süveget lecsavarjuk, az üres (H) tokot, a (G) lemezt, vagy tömlődarabot és a (D) lemezt leemeljük, vagy pedig a

Next

/
Thumbnails
Contents