28961. lajstromszámú szabadalom • Elzárás konzervdobozokhoz

legyeli egymással kapcsolva. A (z) korong fölső fölületén az (r) fülecs van kiképezve, melybe az (s) vonórudat akasztjuk be. A vonórúd fölső végén az (x) nj'ílás van kiképezve. A hengeres (t) úszó (10. és 11. ábra) a konzerválandó folyadék fajsúlyánál kisebb fajsúlyú anyagból készül, közepén pedig egy tölcsérszerűen kiszélesedő nyílással van ellátva, mely nyílás felett a rugalmas, két vízszintes (w) furattal ellátott (v) süveg fekszik. A 12., 13. és 14. ábra a leírt részekből összeállított elzárást tünteti föl. A (q) szelep a (b) dómnak domború (c) födelén kiképezett nyílás fölött fekszik és a (h) lemezre tamaszkodó (u) rúgó hatása alatt szorul a (c) födélre. Az (u) úszó (v) lemezével fölfelé fordulva az (1) süvegben fekszik. Az ekként összeállított födelet a bizonyos magasságig megtöltött konzervdobozra fektetjük (13. ábra), mikor a dobozban az (a) födélen kiképezett (al) rész a folyadékot annyira fölnyomja, hogy az a födél boltozata alatt lévő teret körülbelül félig kitölti. Most már egy rugalmas (y) csövet szorítunk a (h) lemezre és ily módon kapcsolatot létesítünk az (R) szelepház és egy kézzel vagy géppel hajtott légszivattyú között, úgy hogy a levegőt az (R) szelepházból és a folyadék és födél között levő térből kiszivattyúzhatjuk. Amint a födél alatt a légnyomás kisebbedik, a külső levegő nyomása a rugalmas (a) födelet behajlítja és ezt a folyadékra szorítja, mely ennek közetkeztében egészen a dómba emelkedik föl. A (t) úszót akként méreteztük, hogy a (v) lemez akkor, mikor az úszó egészen a folyadékba merült, ebből némileg kiálljon. Ha a dómban a folyadék elég magasra emelkedett, az ugyancsak fölemelt úszó kezdetben a rugalmas lemeze fölső részével fekszik a (b) dom födelére, később pedig egészen rásímul arra, úgy hogy a levegő kiszivattyúzásának megtörténte után a folyadék önműködően zárja el az (R) szelepházba vezető utat (14. ábra). A (q) szelep most már az (u) rúgó és a külső levegő nyomása következtében szoi'o* san a (c) nyílásra fekszik, ezenkívül a födél is rászorul a dobozra. Az (a) födél rugalmasságának, illetőleg a behajlás ellen kifejtett ellenállásnak nagysága szabja meg azt, hogy mekkora erővel szorul a födél a dobozra. Az (y) csődarabot most már eltávolítjuk a (b) lemezről, mikor a megtöltött doboz teljesen el van zárva. Ha már most a födelet nyitni akarjuk, egyszerűen az (s) rúdat kell meghúzni, pl. oly módon, hogy annak megfelelő nyílásába egy emelőkar gyanánt szereplő villa egyik ágát dugjuk be, vagy hogy a rúd fúratába behúzott zsinórt húzzuk meg. A (q) szelep nyitása után az (a) födél ismét domborúvá válik, úgy hogy azt a dobozról a tömítőgyűrű megsértése nélkül könnyen le lehet emelni. Az elzárást és egyes részeit könnyen megtisztogathatjuk, minthogy a (p) karélyok felhajlítása és az olcsón pótolható (h) lemez leszerelése után a (q) szelepet az (R) szelepházból, az (i) süveg kihúzása után a (t) úszót könnyen ki lehet venni és így az elzárás minden fölületét könnyen hozzáférhetővé lehet tenni. A tisztítás és újból való összeállítás után az elzárást azonnal föl lehet ismét használni. A 15—18. ábrán az úszó egy más kiviteli alakja látható, melynél az úszót egy levegővel telt zárt tartály képezi. A (t') úszó falainak keresztmetszete különböző, nevezetesen legkisebb ott, hol a folyadék (S) fölszínével érintkezik (15. ábra). Ennek a kiviteli alaknak működési módja a következő: A (t') úszót ép úgy helyezzük el a dómban, mint a (t) úszót, kiesését itt is az (1) süveg gátolja meg. Mikor az elzárást a megfelelően megtöltött dobozra tettük, az (a) födél és a folyadék között lévő térből a levegőt a föntebb jelzett módon kiszivattyúzzuk. Ha már most az (a) födél annyira behajlott, hogy a folyadékot elérte, akkor már bizonyos légritkítás létesült, ennek következtében az úszóban lévő levegő kiterjed,