28931. lajstromszámú szabadalom • Izzófényű lángzó folyékony szénhydrogének számára

— 2 — előmelegítő gyanánt szolgál s azért fölső része, melyen az izzótest fölfüggesztésére szolgáló (4) rudacska is van megerősítve, mint ismeretes, oly hosszú, hogy a lángba, azaz az izzótest alá nyúlik, úgy hogy ezen cső az alább leírt módon az izzótesthez áramló gáz és légkeverék égése következtében állandóan hevíttetik. A (3) csőre megfelelő magasságban az (5) korona van ráhúzva, melynek belső (6) magja több, a föltüntetett esetben öt ke- J resztül menő (7) fúrattal van ellátva, me- t lyek fölső részükön czélszerűen bővülnek. Az (5) korona illetve annak (5) magja alatt a (8) fogantyúval ellátott (9) tárcsa van forgathatólag a (3) csőre alkalmazva, mely tárcsa annyi (10) fúrattal bír, mint a (6) mag. A (9) tárcsa alatt van a (11) gázelosztó tárcsa (4. ábra), mely a (3) csövön szilárdan van megerősítve; ezen (11) tárcsában szűk (12) csatornák vannak kiképezve, melyek egyik végükkel a (9) tárcsa alá nyílnak, másik végükkel pedig a (3) cső belsejével közlekednek, úgy hogy az alább leírt módon a (3) csőben fejlődő gőzök, illetve gázok a (12) csatornákon át a (10) fúratokba és innen a (7) furatokba áramolhatnak. A (11) tárcsába azonkívül még (13) hornyok is vannak bevágva, melyeken át a (12) csatornákból kitóduló gázok kívülről levegőt szívnak. A (13) hornyoknak azonban nem kell okvetlenül a (11) tárcsában lenniök, hanem a (9) tárcsában vagy a korona (6) magjában is alkalmazhatók. A (6) mag, valamint a (9) és (11) tárcsák érintkező fölületei légmentesen illeszkednek egymáshoz, úgy hogy ha a (9) tárcsát annyira elforgatjuk, hogy a (10) fúratok nem esnek a (12) csatornák fölé, utóbbiak el lesznek zárva s azokon át gáz vagy gőz ki nem áramolhat. A (6) magon fölfii, ismert módon fölső fölületén lyukasztott (14) süveg van alkalmazva, mely fölött, mint tudva van, a (15) izzó test foglal helyet, a (3) csőben pedig a (16) kanócz van, mely az (1) edényben lévő tüzelőanyagba, például spirituszba merül. Föltéve már most, hogy a (3) csövet előzőleg, valamely módon fölmelegítettük, akkor a (16) kanócz által fölszívott folyadék párologni kezd s mivel a párák fölfelé el nem távozhatnak, lefelé a kanóczon kénytelenek áthatolni, miközben melegüknek egy része a folyadéknak további elpárologtatósára fordíttatik. A fejlődő gőzök vagy gázok (a továbbiakban a rövidség kedvéért csak gázokról fogunk szólni) már most a (3) cső körben elrendezett nyílásaiból a (12) csatornákon át a (10) fúratokba, innen pedig a (13) hornyokon át a magukkal ragadott levegővel keverődve, a (7) fúratokba jutnak. A (7) fúratokból a gázok a (14) süvegen át az izzótest alá szállanak, a hol meggyújtva az izzótestet, izzásba hozzák és a (3) csövet is hevítik, úgy hogy a működés folytonos lesz. Mihelyt azonban a (9) tárcsát úgy elforgatjuk, hogy a (12) csatornákat elzárja, a gőz kiömlése azonnal megszűnik és a lámpa elalszik. A (9) tárcsának kisebb, nagyobb elforgatása által a láng erőssége is szabályozható, a mennyiben a (9) tárcsával a (12) csatornákat csak részben is elzárhatjuk. A gőzök (vagy gázok) elégéséhez még szükséges levegőt ismert módon az (5) korona (17) nyílásain vezetjük be. A (3) csőnek előzetes fölmelegítéséről, illetve az égés bevezetéséről többféle módon gondoskodhatunk, például olyképen, hogy az (5) koronába kis mennyiségű spirituszt hozunk be, melyet például a (18) nyíláson át meggyújtunk. Az 1—6. ábra szerinti kiviteli alaknál e czélra oly szerkezetet alkalmazunk, melynek az az előnye, hogy az előmelegítő spiritusz bevezetésével egyidejűleg a (9) tárcsa is oly helyzetbe hozatik, hogy a (10) fúratok a (12) csatornák fölé kerülnek. E szerkezet az (1) tartály fenekén megfelelő (33) csészében fekvő (19) gummilabdából és az ennek legfölső (20) pontjára ható (21) rúddal kényszermozgásúan összekötött (22) hüvelyből áll. A (19) labda alul (23) nyílással bír, mely a labda belső falán alkalmazott (24) lap által van elfödve, A