28908. lajstromszámú szabadalom • Újítások ívlámpákon

— 2 -nizmus már a 18936. számú szabadalomból ismeretes. Ezen mechanizmus működését a (14) lengő emelő mozgása szabályozza, mely emelő az (1) cső (15) csapja körül leng és két végére a (16) és (17) vasmag van csuklósan erősítve, a hol ezen vasmagok egyike a sorosan kapcsolt (18) tekercsben, a másik pedig a párhuzamosan kapcsolt (19) tekercsben mozoghat szabadon föl és alá. A fölső (12) lemezhez egy (20) üreges henger van erősítve, melynek dugattyúja a (21) rúd és (16) vasmag révén a (14) lengő emelővel van összeköttetésbe hozva azon czélból, hogy ez utóbbinak lengése kellően csillapítható legyen. Az (1) cső fölső részében, a fölső széntartó legmagasabb állása fölött két (22) hasíték van egymással átellenben kiképezve, mely hasítékokban a (23) tengely körül forgatható (7) fékező kerék foglal helyet. Ezen elrendezés folytán a (7) keréknek nincs szüksége külön állványra vagy keretre. A lámpa (24) sarka a fölső (12) lemezzel és a lámpa vázával elektromos kapcsolatban áll, míg a (25) sark, mely a (12) lemeztől el van szigetelve, a (26) huzal révén mindkét (18 19) tekercsnek egyik végével közlekedik. A párhuzamosan kapcsolt (19) tekercs másik végét egy hajlékony (27) huzal a (8) súllyal köti össze, minek következtében ezen tekercs a lámpa vázán keresztül a (24) sarkkal van összeköttetésbe hozva. A sorosan kapcsolt (18) tekercs másik végét a szigetelt (28) vezeték az alsó széntartó (4) rúdjával kapcsolja össze. Az ismertetett berendezés működési módja most már a következő: Ha a lámpában nincsenek szénpálczák és az egyes részek az 1. és 2. ábrán föltüntetett helyzetet foglalják el, akkor a fölső széntartó a legalacsonyabb, az alsó széntartó pedig a legmagasabb helyzetben van beállítva a (8) súly által, mely a két széntartót állandóan egymáshoz közelíteni törekszik. Ha a lámpába a szénpálczák be vannak illesztve, a (8) súly ezen hatása folytán az alsó és fölső szénpálczák érintkeznek egymással, míg csak a lámpán áram nem halad keresztül. Ha ellenben a (24) sarkon keresztül áram lép a lámpába, ezen áram a (12) lemezen, (11) vezető rúdon, (8) súlyon és (9) karon át a fölső széntartóhoz, onnan a fölső és alsó szénpálczán, (4) rúdon, (28) vezetéken, a sorosan kapcsolt (18) tekercsen és (26) huzalon keresztül a (25) sarkhoz halad. Az ily módon gerjesztett (18) tekercs a (17) vasmagot magába szívja és ez által a (14) lengő emelő megfelelő végét lesülyeszti, ellenben fölemeli a (29) összekötő rudat, mely a (7) fékező kereket először megállítja, azután pedig bizonyos szöggel elforgatja, úgy hogy a szénpálczák széthúzatnak és közöttük fényív képződik. Ha a fényív túlságosan meghosszabbodnék, az áram erőssége a sorosan kapcsolt (18) tekercsben csökkenni, a mellékágba kapcsolt (19) tekercsben pedig növekedni fog, minek következtében a (17) vasmag fölemelkedik, a (16) vasmag pedig le'sülyed és vele együtt a (29) összekötő rúd is, úgy hogy a (7) kerék a (8) súly hatása alatt oly irányban foroghat el, hogy a széncsúcsok egymáshoz közeledhessenek. A 3. és 5. ábrán a fényívet körülvevő golyó vagy henger tartására és megerősítésére szolgáló szerkezet van föltüntetve. A 3. ábra a szerkezetet nyitott, az 5. ábra pedig zárt vagy rögzített állásában mutatja be. A szerkezet a (2) lemez alsó oldalára erősített két függélyes (30) vezető csőből áll, melyek a (2) lemeztől el vannak szigetelve. Ezen vezető csöveket alsó végükön egy könnyű (31) keret tartja egymástól távol, mely a 4. ábrán fölülről nézve van föltüntetve. A (30) vezető csövekben függélyes (32) rudak csúsznak, melyek alsó végükön egy köralakú (33) lemezhez vannak erősítve, a hol ez utóbbi az alsó (34) széntartót hordja és a szerkezet záró helyzetében a (35) üveggömbbel érintkezik (5. ábra). A (33) lemez a helytálló (30) vezető csövekkel átellenben (36) kiugrásokkal bír, melyek a (30) csövekre elforgathatóan függesztett (37) kengyelekbe akaszthatók. Ezen kengyelek mindegyike