28891. lajstromszámú szabadalom • Zárt akkumulátor
— 2 -tor negatív elektródájának részben hosszmetszete, részben oldalnézete, a 11. ábra egy nagy fölűlettel bíró pozitív elektródának oldalnézete, a 12. ábra egy kompound elemnek részben metszete, részben nézete, a 13. ábra egy zárt és esőalakú elektródával fölszerelt akkumulátor-elemnek részleges oldalnézete, hol az elektróda ólombevonattal bír, a 14. ábra olyan akkumulátor-elemnek hasonló ábrázolása, melynek negatív elektródája az elem porózus falához hozzáfekszik, míg a pozitív elektróda egy perforált ólomcső által vétetik körül, hol az elektrolyt beszívatik, a 16. ábra egy zárt száraz akkumulátorelemnek részben hosszmetszete, részben oldalnézete, hol az elektrolyt a porózus csőnek lyukacsaiban foglal helyet, míg az ólomszivacs belsejében fekszik és kontaktusban áll egy (30) ólommaggal, végül a 17. ábra olyan akkumulátor - elemnek részleges hosszmetszete, mely két végénél nyitott és guttaperchából álló fenék által záratik el. A pozitív elektróda egy fölül nyitott és alul zárt hengerből áll. Ezen henger tetszőleges módon állíttatik elő s kiformálása után, megkeményedés végett, szárításnak vettetik alá. A hengernek igen porózusnak és könnyűnek kell lennie, azon czélból, hogy az elektrolyt miuden nehézség nélkül áthatolhasson rajta. Ezen (1) hengernek külső oldalán, egymástól körülbelül 10— 20 mm. távolságban, 1 mm. magasságú, háromszögalakú keresztmetszettel bíró (2) kiemelkedések vannak elrendezve, A kiemelkedések magasságát nagyobbra venni fölösleges lenne, sőt esetleg káros hatással lehetne. Az említett rácsszerű kiemelkedések közét ólom - szuperoxydból álló, tésztaszerű (3) anyaggal töltjük ki, melyet az egész fölűleten egyenletesen elsimítunk. Ezen maszszát viszont alkohollal, éterrel, vagy lenmagolajjal mázoljuk be, azon czélból, hogy száradását siettessük. Miután ezen burkolat jól megszáradt, az egészet egy vékony (4) ólomköpennyel burkoljuk körül, melyet az ütköző széleknél gondosan összeforrasztunk A feneket egy hozzáforrasztott (5) ólom-' tárcsa segélyével zárjuk el. A henger fölső szélét oly módon hajlítjuk befelé, hogy az a lyukacsos (1) henger belső oldalával tökéletesen érintkezzék (1 .ábra), azon czélból, hogy később az elemet tökéletesen elzárhassuk. Továbbá a (4) ólomköpenyhez egy (7) ólomdarabot, vagy czinezett rézszalagot forrasztunk, mely az elemek egyik sarkát képezi. Az elemek külső fölűletét lakkal, vagy galvanoplasztikus bevonattal látjuk el. Ilyen módon végül egy csőalakú, kívülről nem deformálható, mindenütt egyenletes és vékony oxydréteggel bíró elektródákat kapunk. Az ólomszuperoxyd-réteg e szerint a szigetelő (1) henger és a (4) ólomköpeny közé szoríttatik be, mely az elektromos áramot minden érintkezési pontnál, tehát az egész fölűletnél hozzávezeti. Ezen különböző kedvező föltételek lehetővé teszik a bioxyd kapaczitásának legmagasabb fokát elérni, vagyis Amper - órákban kifejezve, kg.-ként 130 Amper-órát, vagyis így az elméleti értékeket megközelíteni. A föntebbi számból természetesen a szigetelő henger és az ólomköpeny súlya levonandó. Mielőtt az előállított elektróda használatba vétetnék, az oxydot szulfáttá kell átalakítani. Ez igen egyszerű módon úgy történik, hogy a hengert nagy kénsavtartalmú vízzel töltjük meg, mely a falakba benyomul, azokat tökéletesen átitatja és eközben az oxydot szulfáttá alakítja. Az ez alkalommal föllépő forrásszerü folyamat csak előnyös, mivel ez által az oxj^d és az azt határoló két réteg közötti kontaktus még bensőbbé válik. Ha a réteg vastagságát kellőleg választjuk meg, úgy könnyen elérhetjük, hogy annak súlya dm2 -ként 200 g. tesz. Ezen súly igen csekély és a jelenleg használatos akkumulátorok lemezeinek súlyával csaknem tökéletesen egyenlő. Továbbá megjegyzendő, hogy a találmánybeli akkumulátor egy edényt képez, és hogy az áramot az egész ható anyagra elosztja, mely utóbbi rendkívül vékony és állandó nyomásnak van alávetve, mely körülmény akadály nélküli
