28819. lajstromszámú szabadalom • Forgó kéménytoldat

Megjelent 1903. évi deczember hó 3-ái». íVIAGY. KIK SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 28819. szám VIII/d OSZTÁLY. Forgó kéménytoldat. LAKOS LAJOS GYÁROS BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1903 május hó 15-ike A forgó kéménytoldatokat tudvalevőleg egy hüvely segélyével szokás a kéményre illeszteni, mely ezen czélból egy a hüvely fölvételére szolgáló és a kéménytoldat forgási tengelyét képező függélyes tövis­sel van ellátva. Az ily módon elrendezett kéménytoldatoknál a tövis és az erre pon­tosan ráillő hüvely között, különösen ha már bizonyos mennyiségű korom jutott közéjük, oly jelentékeny súrlódás keletkezik, hogy a kéménytoldatot csak igen erős szél képes elforgatni. Ezen súrlódás csökkentése czéljából oly kéménytoldatokat hoztak javaslatba, me­lyeknél az említett hüvelynek belső ha­rántmetszete jóval bővebb, mint a tövis vastagsága és melyeknél a hüvely és ezzel az egész kéménytoldat csupán az által tar­tatik meg helyzetében, hogy a hüvely fe­neke a tövis fölső végén kiképezett csúcsra illeszkedik. Ily elrendezésnél a hüvely és tövis közötti súrlódás ugyan csekélyebb volt, de e helyett az a hátrány me­rült föl, hogy erősebb szél a kéménytolda­tot túlmozgékony ágyazása folytán ide-oda csapkodta, minek következtében a kémény­toldat és a kémény is igen hamar megron­gálódott. A jelen találmány tárgyát már most oly kéménytoldat képezi, melynél ezen hátrá­nyok teljesen be vannak szüntetve, vagyis melynél a hüvely teljesen biztos ágyazás daczára minimális súrlódással forog a tö­visen. Ezt a jelen találmány szerint az ál­tal érjük el, hogy a tövisnél bővebbre ké­szített hüvely belsejében oly betéteket al­kalmazunk, melyek a tövist csak egyes al­kotóknak tört részeiben érintik. Ily mó­don a kéménytoldatnak forgása a teljesen biztos ágyazás daczára igen csekély súrló­dással történik, mivel az egymáson súr­lódó fölületek igen csekélyek. A mellékelt rajzban a találmány tárgyát képező kéménytoldat egy foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra a kéménynek és a kéménytol­datnak részben metszete és részben né­zete; a 2. ábra nagyobb léptékű metszet az 1. ábrának A—B vonala szerint; a 3. ábra metszet a 2. ábrának C—D vo­nala szerint. Az (1) szélkakassal fölszerelt (2) ké­ménytoldat a szokásos módon a (3) hü­vellyel van ellátva, melynek segélyével a kéménytoldatot a forgási tengelyül szol­gáló (4) tövisre illesztjük. Hogy már most

Next

/
Thumbnails
Contents