28814. lajstromszámú szabadalom • Rúgós pánt

— 2 — Az (al) szárny fölső végén a (d) pofa van kiképezve, mely a (wl) részből van kigörbítve és egy (e) feszítő rúgó (el) végének fölvételére megfelelő lyukkal van ellátva. A (e) rúgó az ajtó csukására szükséges erőt szolgáltatja. A (d) pofa az (al) szárnnyal egy darabban van készítve és olyképen van elforgatva, hogy vízszintes helyzetben közvetlenül a fölső (bl) csaphüvely fölött, de ettől kissé oldalt fekszik, a mint az a 4a. és 5a. ábrákon föltüntetett fölülnézetekből világosan látható; az (e) rúgó vastag drótból van készítve és egyik vége megfordított U alakjában van meggörbítve és a (d) pofa lyukába beerősítve, míg a középső része (e2) gyűrű alakjában van megcsavarva, mely (e2) gyűrű az (a) szárny (c) füléhez fekszik. Az (e) rúgó másik (e3) vége a rúgó főrészével közel párhuzamosan a fölső (el) vége felé van hajlítva és egyúttal a csaphüvelyekbe is van beillesztve, úgy hogy egyszersmind az ajtópánt forgási csapját is képezi. Az (e) rúgó a 6. ábrában külön, az ajtópántból eltávolítva, a 2. ábrában nyugalmi helyzetben és a 4. és 5. ábrákban működési állásában látható. E rúgó kettős czélt szolgál; egyrészt feszítő rúgó gyanánt, másrészt forgási csap gyanánt szolgál, mely a szárnyak csaphüvelyeit egymással összeköti. Az ajtók nyitásánál az (e) rúgó megfeszül, a mennyiben ennek a (d) pofába erősített fölső (el) vége a (d) pofát mozgásban követni kényszerül; a visszahajtott (w) rész fölső vége, mely a középső csaphüvelyt hordja, (f) kivágással van ellátva, mely a (4a. és 5. ábrákban látható és arra szolgál, hogy a rúgó (el) végének mozgását az ajtó kinyitásánál és becsukásánálne gátolja. Ha az ajtó részben vagy egészen nyitva van, úgy a rúgó a 4., 4a., illetőleg 5. és 5a. ábrákban föltüntetett helyzetet foglalja el. Miközben a rugót az ajtó kinyitása által ezen állások egyikébe hozzuk, a rúgó fölső (el) vége 'íz (a) szárny (w) részének (f) kivágása és a csaphiivelyfik középvonala fölött elhalad és az ajtót nyitott helyzetében rögzíti. Az ajtó becsukásánál a (d) pofa a rúgó fölső végét a csaphüvelyek középvonalának másik oldalára viszi vissza, mire a rúgóhatás az ajtót az 1. és 2. ábrákban látható teljesen zárt állásba hozza. Minthogy a rúgónak csavart (e2) része az (a) szárny alsó végéből kisajtolt (c) fülhöz fekszik és fölfelé hajlított (e3) vége állandóan a csaphüvelyekben foglal helyet, tulajdonképen csak a csavart (e2) és a fölső, (el) rész végez mozgást. A rúgónak ez a része az ajtónak behajtása folytán megfeszül és a rúgónak hatásos részét képezi, mely az ajtót állandóan a csukott állásba téríteni igyekszik. A pánt szárnyai méreteik szerint bizonyos számú csavarlyukkal vannak ellátva, melyek segélyével azokat az ajtókereten, illetve az ajtón megerősítjük. A pántnak a kereten és az ajtón való megerősítése semmi nehézséget nem okoz. Ugyani ly kiképzésű rugókat kettős működésű ajtópántoknál szintén igen előnyösen alkalmazhatunk, a mikor is a mellső és hátsó rúgót egy közbeigtatott (p) lemez által kötjük egymással össze, a mint az a 9. ábrából világosan látható. E (p) lemezből ugyanoly módon, mint az egyszerűen működő rúgós pántnál, (d) pofák vannak kigörbítve, melyekbe a rugók fölső vége van beerősítve. A (p) lemezen azonkívül a (bl) csaphüvelyek vannak kiképezve és a rugók alsó végei ismét forgási csapok gyanánt szolgálnak. A jelen találmány szerinti rúgós pánt, a mint az előzőkből kitűnik, rendkívül egyszerű szerkezetű, a mennyiben az tisztán három alkatrészből áll, és pedig a szárnyakból, melyeknek egyike a rúgó csavart részének támfalul szolgáló füllel, másika pedig a rúgós hatásos végének beerősítésére szolgáló (d) pofával van ellátva és a feszítő rúgóból, melynek alsó vége egyszersmind a csaphüvelyek egyesítésére is szolgál. Középnagyságú ajtók számára elegendő két ily pánt, nagyobb és súlyosabb ajtók