28812. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés vízszintes közmozgást végző ingatámasztékokra szerelt síkszitáknál

2 •férni és mert elég biztos fölfüggesztési pontok létesítése csak költséges berendezések segélyével sikerül. A találmány tárgya már most egy síkszita, melynek szitaszekrénye ingatámasztékokra van szerelve és melynél a föntebb jelzett hátrányok az által vannak kiküszöbölve, hogy az ingatámasztékok közül legalább kettő legalább egy kapcsoló rúd útján össze van egymással kötve, mely kapcsoló rúd az ingatámasztékoknak valamely ezek fölső és alsó végpontja közé eső pontjára hat, mint azt például az 1. ábrán a (7) rúd által ábrázoltuk. Ennek következtében ez a két ingatámaszték mindig párhuzamos marad egymással, úgy hogy sem ezek, sem a többi ingatámasztékok egymáshoz viszonyítva el nem fordulhatnak, a síkszita elmozdulása pedig pontosan vízszintes síkban megy végbe. A csatolt rajz 2—8. ábráján a kapcsolt ingatámasztékok több kiviteli alakja látható. A 2—4. ábrán két oly ingatámaszték látható, melyet két kapcsolórúd köt össze egymással, nevezetesen a 2. ábrán oldalnézetben, részben metszetben, a 3. ábrán vízszintes metszetben a 2. ábra C—D és 4. ábrán ugyancsak ;a 2. ábra E—F vonala szerint. Az egyik kapcsolórudat a (9) vonórúd képezi, melynek végeire a (10) kengyelek vannak fölcsavarva, eme kengyelek mindegyikében egy-egy golyóban végződő (11) csavarorsó van becsavarva. A kapcsoló rúd kengyelein az ingatámasztékok vannak átvezetve, melyeknek egymástól elfordult oldalán serpenyők vannak alkalmazva, hogy azokban a csavarorsók golyós végeit ágyazni lehessen. Mikor a csavarorsókat meghúzzuk, a kapcsolórúd az ingatámasztékok között oly kapcsolatot létesít, hogy ezek egymástól nem távolodhatnak. A másik kapcsolórudat az ingatámasztékok megfelelő áttörésein átvezetett vonórúd képezi, melynek végeire a letompított (12) élek vannak fölhúzva, ezeket a (13) csavarházak szoríthatják az ingatámasztékokhoz, minek következtében ez a kapcsolórúd is összeköttetést létesít az ingatámasztékok között és ezek távolodását ugyancsak meggátolja. A föntebb leírt kapcsoló rudak az által, hogy az ingatámasztékok távolodását meggátolják, lehetetlenné teszik az ingatámasztékok viszonylagos elfordulását. Az 5. és 6. ábra szerint — melyek közül az 5. ábra oldalnézet, a 6, ábra pedig fölülnézet, részben metszet az 5. ábra J—K vonala szerint, az ingatámasztékokat egy (14) kapcsoló rúd köti össze egymással, melynek végein vízszintes (15) villák vannak megerősítve. A jelzett villákon egyegy ingatámaszték megy át és a megfelelő ingatámasztékkal az ennek fúratán átvezetett (16) csap útján vannak összekötve. Ez a szerkezet úgy az ingatámasztékok távolodását, mint azok elfordulását meggátolja, míg a 2—4. ábrán látható szerkezet közvetlenül csakis a támasztékok távolodását gátolja meg. A 7. és 8. ábra — mely ábrák közül a 7. ábra oldalnézet, részben metszet, a 8. ábra pedig metszet a 7. ábra G—H vonala szerint — az ingatámasztékokat egy kapcsoló rúd köti össze, melynek két végén egy-egy (17) keresztfej van kiképezve. Eme keresztfejek az ingatámasztékokra erősített (19) karmantyúk (18) hasítékaiba fogódzanak és meggátolják, hogy az ingatámasztékok egymáshoz viszonyítva elforduljanak, azonban az ingatámasztékok távolodásának meggátlására alkalmatlanok. Minthogy a szitaszekrényben lökések föl nem léphetnek, lehetséges a síkszitát csak három ingatámasztékra ágyazni, mi eddig lehetetlen volt, mert három ingatámaszték nem nyújtott volna biztos alátámasztást. Három ingatámasztékra szerelt síkszita egy kiviteli alakja példaképen a 9. és 10. ábrán látható, melyek közül a 9. ábra a síkszita oldalnézete, a 10. ábra vízszintes metszete a 9. ábra A—B vonala szerint. SZABADALMI IGÉNYEK 1. Vízszintes körmozgást végző, ingatámasztékokra szerelt síkszitánál az az elrendezés, hogy két ingatámaszték valamely, az alsó és fölsé vége között fekvő