28775. lajstromszámú szabadalom • Szabályozható gyertyatartóbetét

— 2 galmas bádogból (a) trapéz (9. ábra) alakjára vágható ki és a ferde széltől kiinduló hasítékok által keskeny (b) sávokra osztható föl, mely sávok vége a szemben fekvő (alsó) széltől egyenlő távolságban csaknem vízszintes, kissé domború (c) fülek alakjára hajlíttatik. Az ily módon egymásután nagyobb hosszal bíró fülek végei ezután derékszög alatt méghajlíttatnak és így a szorító perem spirálalakú hornyában való vezetésre szolgáló (d) peczkeket képezik. A (b) sávokat összekötő alsó szélbe egy (e) horony sajtoltatik. Az ily módon előkészített munkadarabot ezután meredek tölcsér alakjára tekercseljük, mi mellett az egyenlőtlen nagyságú (c) fülek kifelé kerülnek, míg a tölcsér fala befelé kis hajlást kap. A betétet ezután egy (f) tokba sajtoljuk be (1. ábra), míg az (e) horony alkotta domborulat a tok befelé karimázott széle alá csattan. A betétnek a tokban való megerősítése egy csészealakú (g) bádogsüveg segélyével történik, mely üregével fölfelé fordítva szoríttatik be a tölcsérbe és e mellett a betétfal alsó részét az (f) tok belső oldalához szorítja, úgy hogy a süveg ék gyanánt működik és a horonynak az (f) tok szélénél való kibújását megakadályozza, mi mellett egyidejűleg a betét fenekét is képezi. A betét a 12. ábra szerint egy (al) tárcsából sugárirányú kivágások által is készíthető, úgy hogy a spirálszerűen kivágott tárcsakerülettől befelé haladó (b) sávok a betét fenekét képező tömör középrészhez sugárirányban állnak és körszeletalakú kivágások által vannak egymástól elválasztva. A sávok végei, mint föntebb leíratott, (d) vezető peczkekkel bíró különböző hosszú (c) fülek alakjára hajlíttatnak és a sávok sajtolás által a betétet képező meredek tölcsér alakjára hozatnak. Ezen kivitelnél az (f) tok és a (g) süveg elmarad. Az ezen betétekkel összekötendő szorító peremek két egymással karimázás vagy hasonló által összekötött (h) és (i) fémköpenyből állanak, melyek közül a fölső, — mely a födéllemezt képezi, —• a (b) sávok (c) fülét betakarja, míg az alsó köpeny (a fenéklemez) egy spirálalakú (k) horonnyal van ellátva, melyben a betétsávok (d) peczkei vezetést nyernek. A szorító perem forgási iránya szerint a (d) csapok a spirálalakú horony belsőbb menetéből a külsőbe kerülnek és megfordítva, minek megfelelően a betét nyílik vagy záródik. E mellett a rugalmas (b) sávok sugárirányban kifelé vagy oldalt kis ívalakú mozgást végeznek és a sávok meghajlított (c) végei a (h) födéllemez alatt beállnak. Vékony hengeres gyertyák a betét nyitott helyzetében a betétnek egészen a fenekéig betolhatok. Ha a betétet zárjuk, akkor a rugalmas sávok a gyertyához oldalt hozzásimulnak és a gyertyaszár bedugott részét annak egész hosszában központosán körülveszik, a mennyiben egy a gyertyát erősen körülfogó hengert képeznek. Vastag gyertyák a betét fenekétől különböző távolságokban a rugalmas sávokba ütköznek, azonban ezután még kissé leszoríthatok, miután a sávok utánengednek. A szorítóperem megfelelő elforgatásánál azután a sávok feszesen a gyertyatörzshöz szoríttatnak, úgy hogy utóbbit szintén hengeresen veszik körül. A szorítóperem utánengedésénél a betét sávjai rugalmasan előbbi helyzetüket foglalják el és a betét ismét eredeti meredek tölcsér alakját veszi föl. Kúpos véggel bíró gyertyák a nyitott betétbe könnyen behelyezhetők, mivel a betét tölcsérje kevésbbé meredek, mint a gyertyák kúpja. A zárás alkalmával a tölcsér kúpja a gyertya kúposságához pontosan hozzásimul, mi mellett a rugalmas sávok hajlása a gyertyán kiegyenesedik. A gyertyatest tehát csonkakúp-alakban záratik körül. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Csonkakúpalakú gyertyatartó betét, jellemezve egy falból függélyes hasítékok által különválasztott, alsó végeiken egymással kapcsolatban álló rugalmas (b) sávok által, melyek fölső vége kétszer van derékszög alatt meghajlítva, mi mel-