28675. lajstromszámú szabadalom • Újítás elektromos vasúti fékeken

jeleztetik pl. az által, hogy a relaisk fölcsappantott jelzőtáblákat tartanak megakasztva, melyek a relaisk árammentessé válása pillanatában leesnek, mi által könynyen megtalálható azoii kocsi, melyben a hiba vagy rendellenesség föllépett. Úgy a 27087. sz. törzsszabadalomban, mint a jelen bejelentésben leírt oly berendezéseknél, melyeknél külön jelző- vagy ellenőrző vezeték van alkalmazva, ezen vezetéket egyszersmind minden egyes kocsiból működtethető vészjelző gyanánt is használhatjuk oly módon, hogy ezen vezetéknek megszakítására alkalmas megszakítókat rendezünk el az egyes kocsikban s a már fönt említett vagy egyéb ismert módon jelezhetjük a kocsi külsején, hogy melyik kocsiból hozatott a vészjelző működésbe. Oly elrendezéseknél, melyeknél a fékezés önműködőlég történhetik, mint pl. a 2. és 3. ábrában föltüntetett berendezéseknél, a vészfékezés a fékvezetéknek alkalmas kontaktus segélyével való egyszerű megszakítása által történhetik. A 2. ábrában föl tüntetett önműködő fékberendezésnél a (6) emelőszerkezetre működő (7) rúgónak vagy súlynak állandóan fékező tendencziája van, melynek ellenében a távolraható (8) elektromágnes addig, míg gerjesztve van, a fékeket oldva tartja. A 3. ábrában föltüntetett foganatosítási alak arra szolgál, hogy a fékeknek oldott állapotban való tartására gyöngébb áram is elegendő legyen. Ezen czélból a (8) elektromágnes köpenyszerű magja, pl. a (19) toldattal van ellátva, melyre a fékek oldott állapotában a fegyverzet (20) toldata reáfekszik. A fékek oldására tehát először oly erős áramot bocsátunk a (8) elektromágnesekbe, hogy ezek a fékeket a reájuk működő rúgó vagy súly ellenében teljesen oldják és annyira behúzzák fegyverzetüket, hogy a (20) toldat a mágnes (19) toldatára fekszik. Ekkor az áramot már lényegesen gyöngíthetjük a nélkül, hogy a fékezőrúgók vagy súlyok az elektromágnes vonzóerejét le tudnák győzni. A fékeknek oldott állapotban való megtartására külön elektromágnes is szolgálhat, mint ez pl. a 4. ábrából látható, melyen egyszersmind a fékeket oldva tartó elektromos áram további gyöngítését megengedő szerkezet is alkalmaztatott. Ugyanis a (7) rúgót úgy rendezzük el, hogy a (16) emelőnek a fékek oldása alkalmával való megfelelő elforgatása által a rúgó karja csökkenjen (pontozott helyzet), úgy hogy a (15) fegyverzetre működő, aránylag igen csekély áramot igénylő (18) elektromágnes elegendő a féknek oldott állapotban való megtartására. A féknek oldása a (8) elektromágnes fegyverzetéhez csuklósan erősített és a (16) emelőn támadó (17) rúd segélyével történhetik. Úgy a 3., mint a 4. ábrában föltiintetett elrendezésnél a féket oldva tartó elektromágnes és fegyverzetének érintkezését egy közbetett vékony réz vagy egyéb nem mágneses anyagból álló lemez segélyével akadályozzuk meg, nehogy a remanens mágnesség folytán a fegyverzet az elektromágnesheztapadjon. A fékeket oldva tartó elektromágnesek vonzóerejének támogatására ezen elektromágnesek hatása alatt álló akasztókat alkalmazhatunk, mint ez az 5. ábrából tűnik ki, melyben a (22) fegyverzetre rúgóhatás alatt álló (23) kilincs van ágyazva, mely, előnyösen kampóalakú végének kivételével, vasból áll. Ha a (21) elektromágnes fegyvezetét odavonz )tta, úgy a kilincs vasból álló (24) részére gyakorolt vonzás folytán a kilincs az elektromágnes sarkának megfelelő vájatába kapaszkodik és a fegyverzetet a vasmaghoz kapcsolja. Ellenben a mágnes vonzóerejének bizonyos fokon alul való csökkenése után a (23) kilincset az arra működő rúgó kiakasztja úgy, hogy az elektromágnes fegyverzetét eleresztheti Úgy a törzsszabadalom, mint jelen bejelentésben leírt elrendezéseknél a vonaton "végigmenő összes vezetékek egy kábelben egyesíttetnek, melyek a kocsi két végén alkalmazott kapcsolófejekben végződnek, a melyek segélyével két-két kocsi vezetékeit összeköthetjük. Hogy a kábeleket, melyek i esetleg merevek is lehetnek, a kapcsolások