28675. lajstromszámú szabadalom • Újítás elektromos vasúti fékeken

jeleztetik pl. az által, hogy a relaisk föl­csappantott jelzőtáblákat tartanak meg­akasztva, melyek a relaisk árammentessé válása pillanatában leesnek, mi által köny­nyen megtalálható azoii kocsi, melyben a hiba vagy rendellenesség föllépett. Úgy a 27087. sz. törzsszabadalomban, mint a jelen bejelentésben leírt oly beren­dezéseknél, melyeknél külön jelző- vagy ellenőrző vezeték van alkalmazva, ezen ve­zetéket egyszersmind minden egyes kocsi­ból működtethető vészjelző gyanánt is használhatjuk oly módon, hogy ezen veze­téknek megszakítására alkalmas megszakí­tókat rendezünk el az egyes kocsikban s a már fönt említett vagy egyéb ismert mó­don jelezhetjük a kocsi külsején, hogy melyik kocsiból hozatott a vészjelző mű­ködésbe. Oly elrendezéseknél, melyeknél a fékezés önműködőlég történhetik, mint pl. a 2. és 3. ábrában föltüntetett berendezéseknél, a vészfékezés a fékvezetéknek alkalmas kon­taktus segélyével való egyszerű megszakí­tása által történhetik. A 2. ábrában föl tüntetett önműködő fék­berendezésnél a (6) emelőszerkezetre mű­ködő (7) rúgónak vagy súlynak állandóan fékező tendencziája van, melynek ellenében a távolraható (8) elektromágnes addig, míg gerjesztve van, a fékeket oldva tartja. A 3. ábrában föltüntetett foganatosítási alak arra szolgál, hogy a fékeknek oldott állapotban való tartására gyöngébb áram is elegendő legyen. Ezen czélból a (8) elektromágnes köpenyszerű magja, pl. a (19) toldattal van ellátva, melyre a fékek oldott állapotában a fegyverzet (20) toldata reáfekszik. A fékek oldására tehát először oly erős áramot bocsátunk a (8) elektro­mágnesekbe, hogy ezek a fékeket a reájuk működő rúgó vagy súly ellenében teljesen oldják és annyira behúzzák fegyverzetüket, hogy a (20) toldat a mágnes (19) toldatára fekszik. Ekkor az áramot már lényegesen gyöngíthetjük a nélkül, hogy a fékező­rúgók vagy súlyok az elektromágnes vonzó­erejét le tudnák győzni. A fékeknek oldott állapotban való megtartására külön elektro­mágnes is szolgálhat, mint ez pl. a 4. áb­rából látható, melyen egyszersmind a fé­keket oldva tartó elektromos áram további gyöngítését megengedő szerkezet is alkal­maztatott. Ugyanis a (7) rúgót úgy rendezzük el, hogy a (16) emelőnek a fékek oldása alkal­mával való megfelelő elforgatása által a rúgó karja csökkenjen (pontozott helyzet), úgy hogy a (15) fegyverzetre működő, aránylag igen csekély áramot igénylő (18) elektromágnes elegendő a féknek oldott állapotban való megtartására. A féknek ol­dása a (8) elektromágnes fegyverzetéhez csuklósan erősített és a (16) emelőn támadó (17) rúd segélyével történhetik. Úgy a 3., mint a 4. ábrában föltiintetett elrendezésnél a féket oldva tartó elektro­mágnes és fegyverzetének érintkezését egy közbetett vékony réz vagy egyéb nem mágneses anyagból álló lemez segélyével akadályozzuk meg, nehogy a remanens mág­nesség folytán a fegyverzet az elektromág­nesheztapadjon. A fékeket oldva tartó elektro­mágnesek vonzóerejének támogatására ezen elektromágnesek hatása alatt álló akasztókat alkalmazhatunk, mint ez az 5. ábrából tűnik ki, melyben a (22) fegyverzetre rúgóhatás alatt álló (23) kilincs van ágyazva, mely, előnyösen kampóalakú végének kivételével, vasból áll. Ha a (21) elektromágnes fegy­vezetét odavonz )tta, úgy a kilincs vasból álló (24) részére gyakorolt vonzás folytán a kilincs az elektromágnes sarkának megfe­lelő vájatába kapaszkodik és a fegyverzetet a vasmaghoz kapcsolja. Ellenben a mágnes vonzóerejének bizonyos fokon alul való csökkenése után a (23) kilincset az arra működő rúgó kiakasztja úgy, hogy az elektromágnes fegyverzetét eleresztheti Úgy a törzsszabadalom, mint jelen beje­lentésben leírt elrendezéseknél a vonaton "végigmenő összes vezetékek egy kábelben egyesíttetnek, melyek a kocsi két végén alkalmazott kapcsolófejekben végződnek, a melyek segélyével két-két kocsi vezetékeit összeköthetjük. Hogy a kábeleket, melyek i esetleg merevek is lehetnek, a kapcsolások

Next

/
Thumbnails
Contents