28527. lajstromszámú szabadalom • Szopókával ellátott szivarka, illetve szivarkahüvely

Megjelent 1903. évi október lió 1 15-én. MAGY SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LÉTRAS 28527. szám. X/c. OSZTÁLY. Szopókával ellátott szivarka, illetve szivarkahüvely. PRZEDECKI JÓZSEF ÉS PRZEDECKI LAJOS GYÁROSOK BOROSZLÓBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1903 május hó 2-ika. Jelen találmány czélja oly szivarkát létesíteni, mely tiszta, idegen szagtól mentes dohányaromát fejleszt és a dohányzónak fokozott, egészséges élvezetet nyújt, anélkül, hogy azt megdrágítaná. Ezt az által érjük el, hogy a szivarka, illetve szivarkahüvely szalma vagy nádszálból álló szopókával szereltetik föl, úgy hogy minden szivarkához új, kártékony anyagoktól ment szopóka adatik. A mellékelt rajzban a bejelentés tárgya több foganatosítási példában van föltüntetve és pedig: 1. ábra szalmaszál szopókával ellátott üres szivarkahüvelyt tüntet föl. Az (a) szalmaszált a (b) hüvely fölső részébe dugjuk, a papirost a szalmaszálhoz nyomjuk és ott leragasztjuk. A hüvelynek dohánnyal való megtöltése ismert módon történik. A 2. ábra a dohánnyal megtöltött szivarkahüvelyt, tehát egy szivarkát ábrázol, melynél az (a) szalmaszál előbb ugyanazon módon, mint az előbbi foganatosítási alaknál. a hüvelyben megerősíttetik, azután nagyobb szilárdság elérése czéljából még egy (c) szalagtekerccsel vétetik körül; ezen szalagtekercs természetesen le van ragasztva. A 3. és 4. ábrákban oly szivarkák vannak ábrázolva, melyeknél az (a) szalmaszál betétek fölhasználásával van megerősítve. A 3. ábra szerint a hüvely végébe bevezetett betét központi fúrattal ellátott (d) dugaszból áll, mely a szalmaszál fölvételére és megerősítésére szolgál; a 4. ábra szerint a betét átbocsátó nyílással ellátott (e) patron alakjával bír, melyet valamely (f) szűrőanyaggal (pl. vatta vagy hasonló) lehet kitölteni, a mennyiben a tér a szalmaszáltól nincs kitöltve. A szalmaszál alsó végébe is lehet egy kevés szürőanyagot betolni. Az 5. ábra szerint a szalmaszált nem dugjuk a hüvelybe, hanem föléje toljuk. Ezen czélból a szalmaszál vége alkalmas magasságig többször meg van hasítva és kifelé hajlítva. Hogy a behasított részek a kihajlításnál ne hasadjanak tovább, a hasítékok a szálnak megfelelő hosszban való megtörése által határoltatnak, a mint ezt a 6. ábra mutatja. A szopókát a hüvelyre, illetve a szivarkára úgy erősítjük, hogy a két részt összeragasztjuk; ajánlatos a hüvely fölső üres végét a ragasztóanyaggal előbb bevonni és azután a szalmaszál csövébe betolni.