28515. lajstromszámú szabadalom • Izzólámpa borszesz vagy egyéb szénhydrogének számára

szög alatt van meghajlítva egy (17) fo- | gantyút hord, melynek segélyével e rudat 1 két különböző helyzetbe lehet hozni. A 3. i ábrában íöltüntetett (16) rúd, illetőleg i (18) lap helyzeténél a lámpa meggyújtható, j míg ezen lap pontozott vonalkával jelölt I helyzeténél a lámpa eloltható oly módon, hogy a (18) lapot a (17) fogantyú segélyével a (2) hüvely (7) fúratára hozzuk, minek következtében a borszeszgőzöknek az (1) égőhöz való fölfelé szállása megakadályoztatok és a lámpa kénytelen kialudni. A (2) hüvely az (1) égővel együtt egy (20) karmantyú által van körülvéve, mely karmantyú a szokásos üveg fölvételére szolgál. A (20) karmantyú azonkívül a levegő bebocsátására szolgáló több (21) nyílással és egy (22) gyújtó lyukkal van ellátva. A lámpa működési módja már most a következő: A lámpa meggyújtása czéljából mindenekelőtt a (22) gyújtólyukon keresztül a (12) csatornába egy kevés borszeszt öntünk, a melyet azután legczélszerűbben gyufával meggyújtunk, Erre a (18) lapot a (16) rúd, illetőleg a (17) gomb segélyével a (7) fúrattól eltávolítjuk (2. és 3. ábra), miközben a (12) csatornában lévő égő borszesz a hüvelyt és ennélfogva a (6) bélt hevíti, úgy hogy a bél körül képződött borszeszgőzök a (2) hüvely (23) részében összegyűlnek és egy bizonyos nyomást kifejtve, a (7) fúraton keresztül tódulnak és magukkal ragadják a (11) téren keresztül áramló levegőt. A borszeszgőzök és levegő keveréke, mely az (1) égő (24) részébe fölszáll, a (12) csatornában lévő égő borszesszel érintkezésbe lép és meggyúl. Az így képződött lángok (14) rostély fölé kerülnek és az ezt körülvevő (15) harisnyát izzásba hozzák. Ha tehát a (12) csatornában lévő borszesz égése véget ért, a lángokban volt (13) rúd annyira föl lett hevítve, hogy e rúd melegét az (1) égővel és a (2) hüvellyel közvetíti olyképen, hogy a borszesz-gőzök a (6) bél fölött tovább kitódulnak. A lángzó eloltása czéljából nem kell más egyebet tennünk, mint a (17) fogantyút ellenkező irányban eltolni, azaz oly módon, hogy a (16) rúd (18) lapja a 3. ábrában (19)-el jelölt helyzetbe kerüljön, miáltal a (2) hüvely (7) fúrata elzáródik, úgy hegy a borszeszgőzök a (2) hüvelyben maradnak és így a lámpa azonnal elalszik. ÖZAUADAL- I IGÉNYEK. 1. Izzólángzó borszesz, vagy egyéb szénhydrogének számára, jellemezve egy borszeszben itatott (6) bélt tartalmazó és fölső részén egy (7) fúrattal ellátott aluminium- vagy más jó hővezető anyagból álló (2) hüvely által, melynek fölső részére egy (12) csatornával ellátott (1) égő van illesztve olyképen, hogy egy kevés borszesszel megtöltött csatornában lévő bélnek meggyújtásakor a (2) hüvely és ennélfogva a (6) bél hevíttetik, úgy hogy az ily módon fejlődő borszeszgőzök fölfelé szállnak s útközben a (2) hüvely lapos két oldala és az (1) égő hengeres lapja közötti (11) térben lévő levegőt magukkal ragadván, a (2) hüvely (7) furatán át az (1) égő fölső részébe hatolnak oly czélból, hogy a (12) csatornából fölszálló lángokkal találkozva, meggyúljanak és az (1) égő fölött alkalmasan elrendezett (15) harisnyát izzásba hozzák. 2. Az 1. pontban igényelt izzólángzó, azáltal jellemezve, hogy a (2) hüvely meghajlított két oldala a lángzónak a szokásos (8) talapzatban való rögzítés czéljából a (3) és (4) nyúlványokkal van ellátva, míg e hüvely meglapított két oldalának egyike (5) karokkal van ellátva, mely karok egy (17) fogantyúval és (18) lappal ellátott (16) rúd fölvételére szolgálnak oly czélból, hogy a (17) fogantyú segélyével a (18) lapnak a (2) hüvely (7) fúratára való ráborításakor a lángzót eloltani lehessen. 3. Az 1. és 2. pontban igényelt izzólángzó, az által jellemezve, hogy az (1) égő fölső része egy (14) rostéllyal és egy villában végződő (13) rúddal van ellátva