28489. lajstromszámú szabadalom • Hajtószerkezet villamos órák számára

A 4. ábrán föltüntetett módosításnál a (h3) rugalmas lemez helyett egy (h6) emelő talál alkalmazást, mely a (hl) kar körül lenghet és egy (h8) súlyt hord, míg a (hl) karon elrendezett (h9) ütköző az emelő súllyal megterhelt végének lesülyedését határolja. Ezen (I16) emelő (valamint a (h3) rúgó is) egy (h7) görgővel látható el. mely a függő (j3) lemez ütését fölfogja s a súrlódás csökkentésére szolgál. Az ismertetett szerkezet működési módja a következő: Tegyük föl, hogy az inga az 1. ábrán föltüntetett helyzetet foglalja el és a nyíl irányában mozog. Ezen pillanatban a függő (j3) lemez a (h3) lemezrúgóra fekszik, mivel a (j2) szelencze falához ütközött (lásd 3. ábrán a pontozott vonallal föltüntetett helyzetet), úgy hogy a lenyomott (h3) lemez a (h2) lemezzel érintkezésbe jut, minek következtében az elektromos áramkör záratik és az elektromágnesek gerjesztetni fognak. Ez utóbbiak most az inga (e) fegyverzetére vonzó erőt fejtenek ki, azonban mielőtt az inga az elektromágnesek fölé érkeznék, a (h4) kontaktus megszakad, mivel a (j3) lemez a (h3) rúgót már akkor elhagyta, Az ingával közölt energia az ingát a nyíl irányában tovább mozgatja, szélső helyzetébe lendíti, honnan az a benne rejlő energia folytán az ellenkező oldalra lendül vissza a szélső helyzetbe, mely utóbbi mozgás alatt a (j3) lemez szabadon kitérhet a (j2) szelenczében s a (h3) rúgó fölött elhalad a nélkül, hogy azt lenyomná. Ha az inga elérte szélső helyzetét, a föntebb leírt játék újból ismétlődik. A (h7) görgő alkalmazás folytán csökkenni fog az inga mozgását hátráltató súrlódás s a mellett a kontaktus időtartamais rövidebbre szabható, a mi viszont az áramforrás működésére nézve jár előnnyel. Az előadottakból kitűnik, hogy az elektromágnesek az inga egy teljes lengése alatt csak egyszer gerjesztetnek és a galvánelem csakis a kontaktus fönnállásának tartama alatt működik, úgy hogy igen hosszú ideig használható, mielőtt teljesen kimerülne. A föntebbiek szerint áramforrás gyanánt egyszerű galvánelemet tételeztünk föl, azonban magától értetődik, hogy az áram bármely tetszőleges forrásból beszerezhető. Az alkalmazott nedves vagy száraz elem vagy telep valamely tokban az óraszekrény fölső vagy alsó részében bárhol elhelyezhető s a (g g4) huzaloknak az áramforrás sarkaihoz való vezetése sem okoz semmi nehézséget. A föntebbiekben ismertetett mechanizmus segélyével az inga folytonos lengő mozgásba hozható, mely mozgás viszont egy óra vagy más időmérő készülék működtetésére és szabályozására használható föl. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Hajtószerkezet villamos órák és más időmérő készülékek számára, jellemezve egy alsó végén fegyverzettel ellátott s a fegyverzet alatt elrendezett elektromágnesek mágnesterében lengő és rúdján egy mozgékony és elállítható ütközőt hordó inga, továbbá az (a) szekrény falaiból kiálló (h hl) karokhoz szigetelve erősített s az (f) elektromágnesek áramkörébe kapcsolt (h2 h3) rugalmas lemezek által, melyeknek (h4) csúcsai az inga lengése közben az ingarúdra szerelt ütköző által az áramkör zárása czéljából egymással érintkezésbe hozatnak. 2. Az 1. igényponttal védett szerkezet egy foganatosítása, jellemezve azáltal, hogy a (hl) karra a (h3) rugalmas lemez helyett egy egyik végén (h8) súllyal megterhelt, másik végén (h7) görgővel ellátott s elmozdulásában egy ütköző által korlátozott (h6) kétkarú emelő van forgathatóan szerelve, mely az inga lengése közben a (h2) rugalmas lemezzel hozatik vezető érintkezésbe. 3. Az 1. igényponttal védett szerkezet egy foganatosítása, jellemezve az ingarúdon beállítható (j) szánhoz erősített, egyik oldalán nyitott (j2) szelencze által, melyben egy (j3) lemez van fölfüggesztve oly módon, hogy ezen lemez az ingának az egyik irányban való lengése alkalmával a szelencze fala által a (li3) kon-