28445. lajstromszámú szabadalom • Vezérszelep légnyomású fékekhez

— 4 — gattyú balra elmozgatható legyen, szükséges, hogy a levegőnyomás a (27) tartányban is megfelelően emeltessék. E czélból a (12) dugattyú egy (36) fúrattal bír, mely a (37) visszacsapó szelep által úgy van elzárva, hogy levegő csakis a dugattyú baloldaláról, vagyis azon oldalról, a melyre a fővezetékben uralkodó nyomás hat, juthat a dugattyú jobb oldalára és innen a (26) csatornán át a (27) tartányba, nem pedig fordítva, úgy hogy ez által a (27) tartányban a nyomás önműködően emelkedik a fővezetékben uralkodó nyomásra. A (31) csatornának (32) nyílása azonban a vezérszelepnek működési állásában el van zárva, úgy hogy a (27) tartányba zárt levegő el nem távozhatik. A vezérszelepnek nyugalmi és menetre kész állásában ellenben a (27) tartány és a (17) csatorna között közlekedés van, mivel előfordulhat, hogy menet közben a fővezetékben a nyomás kissé alászáll és ha ennek daczára a (27) tartányban a nyomás szintén nem csökkennék, úgy a (12) dugattyú balra eltolódnék. Hogy ezt elkerüljük, az (1) tolattyú egy (38) kivágással van ellátva (7., 8. és 9. ábra), mely a menetre kész állásnál a (18) és (32) nyílásokat összeköti. A levegőnek a (27) tartályból való távozását a (12) dugattyúnak (33) zárószelepe következőképen szabályozza : Ha akaratunkon kívül a fővezetékben a nyomás magától annyira csökken, hogy a (12) dugattyú balra elmozog, akkor a (33) szelep a (35) szelepülőkéről eltávozik és ennek következtében a (27) kamrából levegő a (31) és (17) csatornákon áta szabadba távozhatik és pedig mindaddig, míg a (27) tartányban a nyomás annyira alá nem száll, hogy a fővezetékben uralkodó nyomás hatása alatt a (12) dugattyú eredeti állásába vissza nem tér, mikor is a (31) csatorna újból el van zárva. Ezen elrendezés által tehát biztosítva vagyunk arról, hogy a (12) dugattyú mindenkor legszélsőbb állásában van. A (12) dugattyúban a leírt czélra alkalmazott (36) furat helyett egy a 9. ábrán pontozva bemutatott (39) csövet is alkalmazhatunk, mely a (37) szelephez hasonló (40) szeleppel van ellátva. A 10. és 11. ábrákon a (27) tartány újratöltésére és a levegőnek ezen tartányból való kiáramlásának szabályozására szolgáló berendezésnek két módosított kiviteli alakja van bemutatva. A 10. ábrán látható kiviteli alaknál a (12) dugattyúval egy másik (43) dugattyú van összekötve, és a két dugattyú között egy hajlékony (42) tömlőgyűrű olyképen van elhelyezve, hogy annak egy része a (43) dugattyú kerülete fölé ér és ezt lazán körülveszi, mi mellett a tömítőgyűrű ezen részét egy rugalmas (44) drót a hengerköpenyhez szorítja. Ha már most a fővezetékben, vagyis a dugattyú baloldalán túlnyomás van, akkor ez a (42) tömítőgyűrűnek áthajtott részét a (43) dugattyúhoz hozzászorítja, minek következtében a levegő az így támadt gyűrűalakú hézagon át a dugattyú baloldaláról annak jobb oldalára átáramolhat, míg ellenben, ha a dugattyú jobb oldalán van túlnyomás, akkor a tömítő gyűrű még inkább hozzászoríttatik a henger falához és a levegő átáramlását meggátolja, úgy hogy tehát a tömítő gyűrű ép úgy működik, mint egy visszacsapó szelep. Ezen tömítő gyűrűvel azonban a levegőnek a (27) tartályból való eltávozása is ép úgy szabályozható, mint a 6., 7. és 9. ábrákon látható (33) szeleppel. E czélból a (31) csatorna nyílását a dugattyú jobb oldalán oly helyen alkalmazzuk a henger falában, hogy, ha a (12) dugattyú végállásának közelébe jutott, a (42) tömítőgyűrű által elzáratik, míg ellenben, ha a dugatytyú a fővezetékben történt nyomáscsökkenés folytán, vagy más okból balra elmozog, a (31) csatorna nyílása szabaddá tétetik és ennek következtében a (27) tartóból a leírt úton és módon levegő eltávozik. A 11. ábrán látható kiviteli alaknál a (12) dugattyú a hajlékony (42) tömítőgyűrűn kívül még egy fémből készült (45) tömítőgyűrűvel is el van látva. Ez esetben a