28437. lajstromszámú szabadalom • Fonó és sodrógép
ven összekötő (13 14) tengelyekből álló négyszögletes keret van ráékelve, melynek (12) lécze a fonó csövecskét lazán fogja körül. A (13 14) tengelyek mindegyikén egyegy (15) fonó szárny van forgathatóan ágyazva, mely a fonó csövecske felé fordított végén a (16) fogaskereket hordja és mely a fonalak biztos vezetése czéljából a (17) kerületi rovátkákkal van ellátva. A fonó csövecske a fonó szárnyak (16) fogaskerekei közötti részén az ezekkel kapcsolódó (18) fogaskereket hordja, mely a fonó csövecskével együtt forog. A fonallá fonandó (19) szálakat vagy sodrásnál a zsineggé sodrandó fonalakat az (x) nyíl irányában a fonó csövecskén átfűzzük és azután a rajzban föltüntetett módon akként göngyöljük néhányszor a (15) fonó szárnyak köré, mintha ezek együttesen egy csévét képeznének. A fonó szárnyak egyikéről aztán a szálakat illetőleg fonalakat az (5) kivezető csövön fűzzük át és pedig a belső csővégnek (20) vezető görgői és a külső, megvastagított (10) csővégnek (9) görgői között, mely utóbbiak ugyanazon függélyes síkban lévén elrendezve, a rajzban egymást födik. A gépen ily módon átfűzött szálaknak illetőleg fonalaknak szabad végét egy tetszőleges elrendezésű csévélő szerkezetnek csévéjéhez kötjük, mire a fonás illetőleg sodrás, mely a következőkben leírt módon megy végbe, megkezdhető. Mihelyt a hajtó tengelyt, mely a (4) és (8) zsinórok hajtó korongjait hordja, kézzel vagy motorral forgásba hozzuk, a (2) fonó csövecske és az (5) kivezető cső is forgásnak indul, a mikor is ez utóbbi az áttételi viszonynak már említett megválasztása folytán gyorsabban forog, mint a (2) fonó csövecske. Ennek következtében az egész (11 12 13 14) keret is gyorsabban forog, mint a fonó csövecske; a (16) fogaskerekek tehát a (18) fogaskerékhez képest előre sietnek és ennek következtében a (15) fonó szárnyakkal együtt egyrészt a fonó csövecske tengelye körül és másrészt saját (13 14) tengelyük körül is forgattatnak. Minthogy a szálak illetőleg fonalak egy a fonó csövecske előtti (y) pontban forgás ellenében ismeretes módon rögzítve vannak, például az által, hogy azokat kézzel fogjuk vagy egy csíptető szerkezeten vezetjük át, vagy pedig egy csévéről fejtjük le, a szálaknak illetőleg fonalaknak az (y) ponttól a sodró szárnyakig terjedő, forgó része összesodortatik, úgy hogy a fonó szárnyakra már összesodrott szálak illetőleg fonalak göngyölődnek föl. Ezen szálak illetőleg fonalak a sodró szárnyaknak saját tengelyük körüli forgása következtében a fonó szárnyakról pontosan a fölgöngyölítés mérvében ismét legöngyölődnek és az (5) kivezető csőbe szállíttatnak, melyen azok a csévélő szerkezet által a legöngyölődés mérvében fölcsévéltetnek. A mint tehát látható, a fonalak a fonó szárnyakon nem csúsznak, hanem föl-és legöngyölődés által mozgattatnak előre, vagyis minden erősebb megfeszítés és súrlódás nélkül. Könnyen belátható, hogy a sodrás mértéke a fonalak előre mozgatásának sebességétől, ez pedig a fonó szárnyak forgássebességétől függ. Minthogy pedig ez utóbbi sebesség a fonó csövecske és az (5) kivezető cső közti sebességkülönbözettől függ, a sodrás mértékét ezen sebességkülönbözet megváltoztatásával, vagyis a (4) zsinórnak beállításával igen könnyen és egyszerűen szabályozhatjuk. Ez által lehetővé válik a sodrás mértékét akként beállítani, hogy ugyanazon gépet akár szálak összefonására, akár fonalak összesodrására alkalmazhatjuk. Megjegyzendő, hogy a sodrás minden fönnakadás nélkül és az előzőkben leírt módon akkor is végbe megy, ha a szálakat fordított irányban vezetjük a gépen át, vagyis az (5) csövön be és a (2) csövön ki; ezen esetben azonban a szálakat ellenkező irányban kell a fonó szárnyak köré göngyölni. A gépnek ezen sajátossága szintén igen fontos és több gyakorlati előnnyel jár. Ha a gépet a fonásnak és sodrásnak egyidejű elvégzésére akarjuk használni, akkor
