28407. lajstromszámú szabadalom • Önműködő rostélytápláló készülék

- 2 A táphenger forgatása már most a következő módon történik: A táphenger tengelyére egy (9) záró kerék van ékelve, melybe két, közös csap körül forgó (10) záró kilincs kapaszkodik. E két záró kilincs azonban nem egyenlő hoszszú, hanem az egyik fél osztással rövidebb, mint a másik, és pedig azon czélból, hogy a táphenger körülforgása csupán egy fél foggal legyen lehetséges. A két (10) záró kilincs egy (11) szögemeltyű rövidebb karjára van szerelve, mely szögemeltyű viszont egy a táphenger tengelyén lazán ide-oda forgatható és rögzíthető (12) emeltyűkaron van forgathatóan elrendezve. Ezen szögemeltyű hoszszabb karja egy az (1) hajtótengelyen exczentrikusan elrendezett (13) tárcsára támaszkodik. E tárcsa exczentriczitása folytán a szögemeltyű hosszabb karja lengésbe jön és ennek következtében a záró kerék, illetőleg a táphenger a két (10) záró kilincs közvetítésével fokozatos forgásba hozható. A forgás mértékét az által szabályozhatjuk, hogy a (11) szögemeltyű aktiv karjának hosszát növeljük vagy csökkentjük. A mint már föntebb említettük, a (12) emel- j tyűkar a táphenger tengelyén ide-oda forgatható és egy ismert (14 15) becsappanó szerkezet közvetítésével tetszőleges állásban rögzíthető. Ha tehát a (11) szögemeltyű karját az által, hogy a (12) emeltyűkart jobb felé (1. ábra) elforgatjuk, meghosszabbítjuk, akkor — mint az könnyen belátható — a (11) szögemeltyű kisebb szöget ír le és ennek folytán a táphenger is megfelelően kisebb mértékben forog el. A táphenger folytonos tovább forgása közben azután a széndarabkák a táphenger egyes rekeszeiből egymásután lehullnak egy (16) tölcsérbe. A szenet azután egy ferde (17) fal a gyorsan forgó (5) szárnyas dobra vezeti, mely az egyes széndarabkákat egy (18) dobásszabályozó csappantyúhoz dobja, mely utóbbiról azok azután tehetetlenségük következtében tovább röpülnek a rostélyra. A szénnek a rostélyon való teljesen egyenletes szétosztását az említett (18) dobás-szabályozó csappantyú végzi. E csappantyú, mely a kellő hűtés czéljából üregesen van készítve, alsó oldalán (19) vezető bordákkal (3. ábra) van ellátva. A (18) dobás-szabályozó csappantyú tetszőleges keresztmetszettel bírhat, bár a vályúszerű keresztmetszet (4. ábra) a legczélszerűbb. Hogy a rostélyfölület egész hosszában tápláltassék szénnel, a (18) dobásszabályozó csappantyú önműködően folytonosan változtatja helyzetét. A táphenger jobboldali csapján szilárdan ül egy (20) exczentertárcsa, melynek kerülete hat különböző magasságú lépcsőzettel bír (1. ábra). E tárcsán egy (21) csiga gördül, mely a (18) dobás-szabályozó csappantyú jobboldali (22) csapjára fölékelt szögemeltyűnek egy (23) karján van elrendezve. A szögemeltyű másik (23) karja fogantyú gyanánt van kiképezve és egy (24) ellensúlyt hord. Ezen ellensúly a (21) csigát állandóan rászorítja a (20) exczentertárcsára. A táphenger forgása közben tehát a (20) tárcsa lépcsőzetei valamennyien egymásután érintkezésbe lépnek a (21) csigával, úgy hogy a (18) csappantyú mindig lejebb és lejebb sülyed. A mint könnyen belátható, idővel mindig rövidebb és rövidebb dobások keletkeznek, míg végül a (20) tárcsa legmagasabb lépcsőzete érkezik a (21) csiga alá. A (18) csappantyú tehát legmagasabb helyzetét foglalja el, mely a leghosszabb dobásnak felel meg. Ily módon az egész rostélyfölület fokozatosan és teljesen egyenletesen tápláltatik szénnel. Hogy a táphenger véletlen visszaforgását megakadályozzuk, még két másik (25) záró kilincset alkalmazunk, melyek hasonló módon, mint a (10) záró kilincsek, a záró kerékbe kapaszkodnak. Végül legyen megemlítve, hogy úgy a táphenger, mint a szárnyas dob, valamint a dobás-szabályozó csappantyú egy közös tokba van teljesen bezárva. Hogy a tengelyek súrlódását lehetőleg csökkentsük, azok gyűrűs kenésű csapágyakba vannak ágyazva,