28392. lajstromszámú szabadalom • Sarokpántvasalás sarkon forduló záró szerkezetekhez

nyal van ellátva, mely sugárirányban a (b) furattól a tárcsa kerületéig terjed. A tárcsa egy (d) tartóhoz van erősítve, mely (e) lyukakkal van ellátva. E lyuka­kon átdugott csavarok segélyével a tár­csa az ajtó- vagy ablakszárnyhoz erősít­hető. A tulajdonképeni sarokpánt, mely az ajtó- vagy ablakkeretre van erősítve, egy (f) hengert alkot, mely fönt és lent le le­het gömbölyítve. E hengerből egy kis rész, mely pontosan megfelel az (a) sarokvas­gyűrű vastagságának, a hátulsó (g) meg­erősítési lemezig terjedőleg ki van metszve. A hengerből megmaradó részek közül a fölső (h) rész tömör öntvény és belőle egy (i) csap nyúlik lefelé, mely pontosan beil­lik az (a) gyűrű központos (b) fúratába és sugárirányú (c) hornyába. Az (f) henger alsó (k) része ki van vájva és e vájatban egy kétkarú (m) emeltyű van egy (1) csap körül forgathatóan elrendezve, mely emel­tyű egyik karját (n) golyó alkotja, míg másik karja ferdén hátrafelé álló (o) peczr­ket hord, úgy hogy ha az (o) peczek lefelé nyomatik, az (n) golyó fölemelkedik és megfordítva. Nyugalmi helyzetben a golyó, súlyánál fogva, mindig lent van. Ha már most az (a) gyűrűt betoljuk az (f) sarokvasba, úgy hogy az (i) forgási csap a (c) horonyban csússzék végig, míg be nem jut a (b) fúratba, akkor az (a) gyűrű alsó része a golyó súlyánál fogva fölső helyze­tében álló (o) peczket maga előtt tova­tolja és azután azt lefelé mozgatja; a golyó tehát fölemelkedik és minél jobban betol­juk az (a) gyűrűt az (f) sarokvasba, annál jobban benyomul a golyó az (a) gyűrű (b) fúratának alsó részébe, úgy hogy mihelyt az (a) gyűrű teljesen be van tolva az (f) sarokvasba, azaz (n) golyó körül akadályta­lanul foroghat. A sarokpánt ekkor a hasz­nálatra készen áll. Ha ilyen sarokpántokat rendezünk el va­lamely ajtó, ablak vagy egyéb sarkon for­duló zárószerkezet két párhuzamos oldalán, akkor az ajtót stb. mindkét oldalon ki le­het nyitni. Hogy azonban az ajtót, ha be van zárva, ne lehessen kívülről egy nyo­mással betörni, egy közönséges nyomózá­rat vagy hasonlót rendezünk el az ajtó mindkét oldalán, mely a golyóval együtt becsappan és az ajtót zárt helyzetében rög­zíti. Az ajtó- vagy ablakkeret ezen nyomózár retesze alatt ki van vájva, úgy hogy az ajtó egyik oldal felé kinyílhat, mialatt a másik oldalon lévő retesz zárva van. Ha az ajtót bizonyos ideig mindig csak egyik ol­dalra akarjuk nyitni, akkor :az (n) golyót fölső helyzetében, tehát az (a) gyűrű (b) fúratában egy (p) csavar segélyével rögzít­jük, úgy hogy az (a) gyűrű a golyó körül forogni kénytelen, de ki nem húzható az (f) sarokvasból. Vagy még egyszerűbben el­érhetjük ezt azon módon, a mint ez a 8., 9., 10. és 11. ábrákon be van mutatva. Itt egy (q) tolattyú fogja körül a (g) le­mez egy részét, mely tolattyú előre- és hátratolható, úgy hogy az (o) peczket vagy lenyomja, vagy fölszabadítja. Ha az (o) peczek le van nyomva, az (n) golyó fölemelkedett a (b) fúratba, úgy hogy az ajtó vagy ablak szilárd sarok kö­rül kinyitható, de ki nem eshetik. A most ismertetett találmány előnye min­dennemű, sarkon forduló zárószerkezet és ajtósarok előállításának jelentékeny egy­szerűsítésében és olcsóbbá tételében, va­lamint annak egyidejűleg sarokvas-gyűrű és sarokvas gyanánt való alkalmazása le­hetőségében áll. Azonkívül az ajtó, miután az egyszerre hat helyen tartatik, tudniillik mindkét ol­dalon fönt és lent, valamint a középen, nem vetemedhetik meg, hanem köröskörül szorosan ráilleszkedik a keretre. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Sarokpánt-vasalás sarkon forduló záró­szerkezetekhez, jellemezve egy sarok­vasgyűrű által, mely középpontjából su­gárirányban a kerület felé haladó ho­ronnyal bír és egy a forgási csapot tar­talmazó sarokvasba betolható, mikor is a sarokvas fölső részébe erősített for­gási csap a sarokvasgyűrű hornyában tolódik el, miközben a sarokvas-gyűrű alsó része egy peczket nyom le, és ezzel

Next

/
Thumbnails
Contents