28383. lajstromszámú szabadalom • Vasúti kocsikapcsoló

gely a két végére alkalmazott forgattyúkkal elforgatható. Az eddig leírtak képezik a találmány lényegét s az alább ismertetett alkatrészek csak a rajzban föltüntetett foganatosítási alak azon részleteit képezik, melyek a kapcsoló villa, kengyel, ütköző és exczenter megerősítésére és szerelésére szolgálnak. Természetes, hogy ezen alkatrészeknek, vagyis a kocsikapcsoló főrészeinek fölerősítése és szerelése igen sokféleképen változtatható, a nélkül, hogy a találmány lényegétől el kellene térni. Mielőtt ezen segédalkatrészeket leírnók, lássuk a készülék működését. Mielőtt a két kocsi összekapcsoltatnék, az (1) kapcsolóvilla az 1. és 2. ábrán látható helyzetben áll; a (3) ütköző a kapcsolóvilla legömbölyített részének legmasabb pontján, vagyis a (9) ütköző mellett van. Ha már most két azonos kapcsoló készülékkel bíró kocsi egymáshoz közeledik, akkor az egyik készülék (2) kengyele a másik készülék (1) kapcsoló villájának (6 7) ágai közé fut be s az alsó (6) ágba beleütközve, az egész kapcsoló villát a 4. és 5. ábrákon látható helyzetbe elforgatja. Ekkor azonban az (1) kapcsoló villa feje, illetve a (8) orr a (3) ütköző alul kijut, minek következtében a (3) ütköző és a hozzá tartozó (10) tolóka súlyánál fogva annyira leesik, hogy a (3) ütköző a (8) orr elé jut és a kapcsoló villa visszaforgását meggátolja. A kapcsoló villa elforgása következtében a (7) ág a (2) kengyelen belül van, úgy hogy a két kocsi most össze van kapcsolva, a mennyiben a (7) ág a másik kocsi (2) kengyelét fogva tartja. Ha már most a két kocsit szét akarjuk kapcsolni, akkor a (4) exczentert az 5. ábrán látható nyíl irányában annyira elforgatjuk, hogy a (3) ütköző a (8) orr fölé jut. Most a két kocsit széjjel húzva, a (2) kengyel a másik kocsi (1) kapcsoló villáját a (7) ágnál fogva megint a 2. ábrán látható helyzetbe hozza. Ugyanekkor azonban a kapcsoló villa emelkedő görbületével a (3) ütközőt is kissé megemeli, minek következtében a (10) tolóka alsó vége á (4) exczenter (11) mélyedéséből kiemelkedik s az exczenter ennek folytán súlyánál fogva a 2. ábrán látható helyzetbe elforog, úgy hogy most a készülék megint a bekapcsolásra kész helyzetben van. Itt megemlítendő még, hogy a (3) ütköző leesését, ha az önsúly nem volna elegendő, tetszés szerint alkalmazott rúgóval is elősegíthetjük, a mi azonban a rajzban nincs föltüntetve. A rajzban föltüntetett kiviteli alaknál a kocsi-alvázra elől egy (13) szögvas van megerősítve, melyhez a vonórúdhoz erősített (14 15 16) tartókból álló keret csatlakozik. Ezen (13) szögvashoz és a (15) tartóhoz van már most az (1) kapcsoló villa ágyazására szolgáló (17) villás csapágy és a (2) kapcsoló kengyel erősítve; míg azonban a (17) csapágy szilárdan áll, addig a (2) kengyel hosszirányban eltolható és oldalt is kissé elforgatható, a mi azért czélszerű, hogy az összekapcsolásnál az ütközés rugalmas legyen és fordulókban a kengyel oldalt kissé engedhessen. E czélból a (2) kengyel (18) szára a függélyes (19) csap segélyével (6. ábra) egy (20) hüvelyben van ágyazva; ezen hüvely pedig egy a (13) szögvashoz erősített (21) vezetékben eltolható. A (2) kengyel kihúzását a (22) ék gátolja meg. A (22) ék és a (15) tartó között egy (23) rűgó van a (2) kengyel szárára húzva, mely a kengyelt állandóan kifelé tolja s a kocsiknak összekapcsolásánál összeszoríttatik, úgy hogy ez által az ütközést rugalmassá teszi. A (15) tartóban lévő (24) nyílás, mely a (18) kenj gyelszár átbocsátására szolgál, hosszúkás, j úgy hogy ez a kengyelnek oldalirányú csej kély elforgását nem gátolja. A (2) kengyelnek a középállásba való visszahozata! Iáról nem kell külön gondoskodni, mert a szétkapcsolásnál a kapcsoló villa (7) ága a kengyelt mindig a középállásba visszahozza. Gondoskodni lehet továbbá arról is, hogy az összekapcsolt kocsikat össze is lehessen húzni; ez a rajzban nincs föltüntetve, hanem igen sokféleképen történhetik, ígypél-