28216. lajstromszámú szabadalom • Tömör födém lépcsős vasbetéttel

tal továbbá egy folytonos födémfölületet állítunk elő, mely mindennemű vakolat, valamint mozaik és lemezburkolás részére, boltozatok módjára, a legbiztosabb alapot képezi. Ezen fölület nyers téglaépítkezés vagy hasonló gyanánt is lehet kiképezve és sík vagy görbe lehet, mi mellett műépítészeti kezelés czéljából kaszettákkal, övekkel és hasonlókkal lehet ellátva (11. ábra), a midőn mindezt igen egyszerű eszközökkel érjük el. Statikai szempontból a födém vasbetonszerkezetet képez. A harmadik tag, a falazott (a) réteg e tekintetben csak szekundér jelentőséggel bír. Az (a) falazott rétegbe a (b) húzórudak tűzbiztosan és pedig oly módon ágyaztatnak be, hogy a tartórendszerben a szándékolt helyzetet kapják, mi mellett a (b) rudak végei a betonréteg közepébe nyúlnak. A falazott réteg továbbá a betonnak az illesztési kö- , •zökbe való behatolása által a (d) beton- j lamellák képezését (3. és 6. ábrák) teszi le- ! hetővé, melyek a tartórendszerben föllépő j átlós irányú nyomóerőket veszik föl. A fa- j Iázott réteg végül, minthogy a (c) betonréteggel szilárdan kötődik, utóbbinak a kihajlás elleni szükséges szilárdságot is adja. A vasrudak kampószerűen fogódznak a betonba és a bennük föllépő húzóerőketa ; betonra, félköralakú, rendszerint lapjukon ' fekvő (e) meghajlítások (13. ábra), horgony- 1 lemezek (14. ábra) vagy hasonlók segélyé- ! vei mechanikusan viszik át. A meghajlítá- , sok stb. czélszerű méretezése által e mellett a betonban meghatározott nyomásigénybevételt tarthatunk be. A horgonylemezek, melyek a vasrudak (m) bevágá- ! saira támaszkodnak, és azután a vasrúdra fölékeltetnek, egy rúdon tetszés szerinti számban lehetnek elrendezve, úgy hogy a horgonylemezek segélyével a betonra igen nagy húzóerőket vihetünk át. Ugyanaz lép föl a födémrudak (f) fölhajlításánál, mint az (e) meghajlításoknál, mely (f) fölhajlításoknál az átlós irányú nyomóerők lépnek föl, miért is a rudak megfelelően görbítendők. A vasrudak és a beton közötti adhézió a födém ezen szerkezeténél nincs számításba véve. A vasszükséglet csökkentése czéljából a vasrudak oly módon vannak elrendezve, hogy a rudak összkeresztmetszete a rendszerben föllépő változó húzófeszültségeknek fokozatosan megfeleljen. E czélra az egy vagy több réteg széles födém minden statikus egységére ismert módon több, különböző hosszú együttműködő rúd alkalmaztatik, melyek ugyanazon hézagban egymás fölött rendeztetnek el (1. és 3. ábra), vagy ha több köz áll rendelkezésre, több egyforma hosszú rúd alkalmaztatik és ezek egyenként helyeztetnek a közökbe (6. ábra), mi mellett egymáshoz képest eltolatnak (5. ábra). Ezen két rendszer egyesítése is lehetséges. Az 1. és 2. ábrában három különböző hosszú rúd által képezett háromlépcsős rendszer van föltüntetve, míg az 5. ábra ugyanazt három egyforma hoszszú rúd alkalmazásával mutatja. Ezen elrendezések folytán a födémben az erők különleges módon vitetnek át, mely a rácsos szerkezeteknél föllépő erőátvitelhez igen hasonló (15. ábra). A födém tehát mindennemű ily rendszer szerint készíthető, azaz két támponton nyugvó gerendák gyanánt (7. ábra\ szabadon álló tartó gyanánt (8. ábra), erkélyek és szabadon hordó lépcsők részére sarló- vagy ívalakú tartó gyanánt (9. ábra), boltozott födémek és hasonlók gyanánt. E mellett a falak, mint a vastartóknál, csak függélyes értelemben vannak megterhelve. Minthogy a födém összeállítása az alkalmazott anyagok legbiztosabb kihasználását, valamint az összes föllépő erők kiszámítását lehetővé teszi, ennélfogva a födém a legnagyobb biztonság mellett a legkisebb költséggel állítható elő. A födém szerkezeti magassága e mellett kisebb és a még előnyösen alkalmazható fesztávolság nagyobb, mint a vasgerendás födémeknél. Az utóbb említett födémeknél föllépő mellékköltségek csaknem teljesen elmaradnak. A födém kivitele igen egyszerű és annak fölügyelete igen könnyű. Minthogy a vasrudak fölső végei a falrétegből kiállnak,