28163. lajstromszámú szabadalom • Gyújtószerskatulya
- 4 a szállt egészen záró helyzetében visszalökjük, a gyufa a lökés vége felé, minthogy a (c, d) falak megszűnnek, a szán (a) fenekére esik és pedig feje a (10) ajtóba, alsó vége pedig az (f) tolókar (18, 19, 20, 21) kamrájába. Ha azután a szánt ismét kihúzzuk, akkor a húzás vége felé a (33) nyúlvány az (f) kar (16) orrába ütközik és a kar az (a) fenekén csúszva akképen forog (6) csapja körül, hogy fejrésze a (18, 19, 20, 21) kamrával a (d) fal felé kileng és a gyufát a (10) ajtón át kilöki, mi mellett a húzás végén azaz a szán legkülső állásában a kar feje a (10) ajtóra, (51) széle pedig a (q) mélyedésben f ekszik Azonban röviddel a kihúzás megkezdése után a (43) nyílás a (24) csúcsra való fekvése folytán a (22)-őn csúszó (23) födelet magával ragadva, a (18, 19, 20, 21) kamrát befödte és csaknem egyidejűleg a (10) ajtóból kinyúló gyufafej a (37 és 40) dörzsfölűletek között, melyek közül az utóbbi rugalmasságánál fogva engedett, keresztülment és ennélfogva már meg volt gyújtva, midőn a kar feje őt a (10) ajtón át a szabadba lökte. Ebben a helyzetben marad a gyufa mindaddig, míg le nem égett, mert vége a föléje nyúló (26) új és a (10) ajtó oldala közé van szorítva. Azonban a szán visszalökésekor ezen szorulás megszűnik és a leégett vég leesik. A föntebbiekből úgy látszik, mintha az égő gyufa kilépéséhez a szánuak három mozdulata volna szükséges, u. m. 1. kifelé, 2. befelé és 3. kifelé. Tényleg azonban az égő gyufa a szán minden egyes kihúzásánál rögtön kilép, minthogy az 1. és 2. mozdulat már a szán előzetes kihúzásánál, azaz az előbbi gyufa kilépésénél és meggyuladásánái végeztetett. Ha azt kívánjuk, hogy a gyufa meg nem gyújtva jöjjön ki önműködőlég a skatulyából, akkor a mozgatható (h) mellső falon fölül (52)-nél egy szálat alkalmazhatunk, mely a fő váz (31) hátsó fala fölött elhaladva, a külső burkolat hátsó falának egy megfelelő lyukából kilép. Ha a szálnak ezt a végét meghúzzuk, a mozgatható (h) mellső fal, illetve a (40) dörzsfölület a (g) főváz (37) dörzsfölűletétől távolodik és a skatulya (a) fenekére eső gyufa a (10) ajtón át akadálytalanul kilép. Ha a burkolat a 13. ábrában föltüntetett alakkal bír, a szál egy az (50) falból kiemelkedő, a mozgatható (h) mellső falon megerősített (53) gombbal helyettesíthető, melyet körmünkkel az (51) résben hátrafelé tolunk, úgy hogy a két dörzsfölület egymástól távolodik és a gyufa meg nem gyuladva lép ki. Ez esetben a (39) gummiszalagot czélszerűen egy az (55) mellső fal belső részén megerősített, a mozgatható (h) mellső falra működő rúgóval helyettesítjük és a mellső fal két az oldalfalakon keresztülmenő kis (56) csavar körül forgatható. Föntebb az (f) karnak egy egyszerűbb kiviteli alakjáról tettünk említést, a mely a 15. ábrában van föltüntetve. Itt a (16 és 17) részek, melyek amott az ütközőorrt alkották, egészen elmaradnak, e helyett azonban a (27) élt ferdén egészen a (14) fülön túl visszük. Ez a (27) él a (g) rostélyról behajlított (33) lemez (57) hasadékába (16. ábra) nyúlik és a szán kihúzásakor ebben úgy vezettetik, hogy ferde iránya következtében a kar fokozatosan, azaz a (16) orr és (33) ütközőlemez egymásba ütközése által okozott lökés nélkül fog a (d) fal felé kilengeni. Hogy a (23) födelet (5. és 6. ábra), mely külön (ötödik) részt alkot, nélkülözhetővé tegyük, a kar fejrészét akképen alakíthatjuk, hogy a (21) falak és a (22) lemez elmaradjanak és a kamra fenekéből egy (58) lapocska hajlíttatik merőlegesen fölfelé, úgy hogy a gyufavég kamráját a (18, 19, 20) fölületek és a fenék, valamint az (58) lapocskának éle alkotják, mely utóbbi a kaikilengésekor a gyufavéget behajlítja és ez által kiesését megakadályozza. A fejrésznek utóbb leírt alakja valósággal elkerülhetlenné válik, ha a skatulyát úgy akarjuk szerkeszteni, hogy a gyufa a skatulyán kívül (28) falon oldalt eltolható felületen (19. ábra) gyuladjon meg. Ekkor a szán (a) és (b) lapjainak mellső vagy összekötő részét a 14. ábrában föltüntetett
