28083. lajstromszámú szabadalom • Magától záródó szárnyas pánt folytonos kenéssel

Megjeleni LitOS. évi augusztus Iió SÍ én. MAC.Y. gf|| KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 28083. szám. Vlll/d. OSZTÁLY. Magától záródó szárnyas pánt folytonos kenéssel. PHTLIPPI KERESZTÉLY TECHNIKUS ÉS MAUBEB ÁBMIN NAGYIPAROS MÜNCHENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1903 február hó 11-ike. Az eddig ismeretes önmaguktól záródó és folytonos kenéssel bíró szárnyaspántok vagy akként voltak szerkesztve, hogy a pántok tokjainak homlokfelülete csavarszemen volt kiképezve, mely esetben a csavarszerű futófölületeket körülvevő fölhúzott | tok egy kenőtartályt alkotott, vagy pedig akként, hogy a tövis és ennek az alsó pánttokban elrendezett csapágya ékfölületekkel volt ellátva. Az előbbi kiképzésnek az a hátránya, hogy külön olajtartály válik szükségessé, mely kiálló részeivel a szárnyaspánt tetszetős és egyszerű alakját lerontja, a másodhelyen említett kiképzésnél pedig, melynél nincs szükség külön olajtartályra, azok a hátrányok lépnek föl, melyek ékfölületeknek ily czélra történő alkalmazásából önmaguktól jelentkeznek. Azáltal, hogy a legmélyebb (nyugalmi) helyzetükben teljes fölületiikkel egymáson nyugvó csapágy részek, bekövetkező kölcsönös elforgatásuknál csak egy oldalt fekvő pontra támaszkodnak, okvetlenül megszorulásnak kell bekövetkeznie, | mely a szárnyaspánt nyugodt és sima járá- j sát a legbőségespVo kenés mellett is kizárja, j A találmány '..rgyát képező magától záródó I és folytonos kenéssel bíró szárnyaspántnál mindeme hátrányok azáltal küszöböltetnek ki, hogy úgy a tövis, mint annak ágyazása csavarszerüen kiképezett homlokfölületekkel van ellátva és a tövis és a két pánttok különös kiképzése az új ajtópántot még elő| nyösebbé teszi. A csatolt rajz. 1. ábrája a szárnyaspánt részleges metszetét, a 2. és 3. ábra pedig t az 1. ábra A- B, illetve C—D vonalai szerint vett metszetét láttatja. A pánt fölső szárnyával, illetve ennek (h) tokjával szilárdan összekötött (a) tövis az alsó szárny (b) tokjában akként van ágyazva, hogy homlokfölületén csavarszerüen kiképezett végével az ugyancsak csavarszerüen kiképezett (c) ágyazó fölületre fekszik és a (b) tok az ebben teljesen tömítően elrendezett (c) ágyazó résszel kenőtartályt alkot. Hogy egyrészt az (a) tövis és a (b) tok fala között a súrlódást elkerüljük, másrészt pedig, hogy a kenőanyagnak több tere legyen, illetve hogy a kenőanyag könnyebben juthasson a csavarszerű fölfekvő fölületek-I hez, vagy — mint ábrázoltuk — az (a) i tövist nagy részében leesztergályozzuk, vagy j pedig a (b) tokot belül kiesztergályozzuk, i vagy mindkettőt foganatosítjuk úgy, hogy ' egy gyűrűalakú (r) teret nyerünk.