28080. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsoló

— i — zonyos szög alatt elforgatható. Az (1) ho­rog az (5) mellgerendának egy megfelelő kivágásán át kinyúlik a kocsi homlokoldalán és leforgatás által a szemben fekvő kocsi homlokoldalából kiálló (6) kapocsba be­akasztható. Minden kocsi mindkét homlok­oldalán egy-egy (1) horog ós (6) kapocs úgy van elrendezve, hogy a kocsik egy­máshoz tolása alkalmával a horoggal a má­sik kocsinak kapcsa és a kapoccsal a má­sik kocsinak horga jut szembe, mi által tulajdonképen kettős kapcsolat jön létre. A (4) tengely az (1) horogtól jobbra és balra egy-egy (7 és 8) horonnyal van ellátva (2., 3. és 4. ábra) és míg az egyik (7) ho­ronyba a mellgerendához erősített (9) fe­szítőrúgó fekszik, addig a másik (8) ho­ronyba az (l) horog föltámasztása alkalmá­val (lásd a 3. ábrán) a (10) rúgó által feszí­tett és kétkarú emeltyű alakjára kiképezett (11) kilincs ugrik be. A (4) tengely a kocsi egész szélességén végig ér és két oldalt kinyúlva végein egy-egy prizmatikus (12) csapot hord, a melyre a horog föltámasztá­sára szolgáló (13) kulcs helyezhető (lásd az 1. ábrán). Az (l) horgot föltámasztott hely­zetében tartó (11) kilincs alsó karja egy (14) ütközővel van csuklósan összekötve, mely az (5) mellgerenda megfelelő kivágásán kinyúlik és a másik kocsi (6) kapcsának tenyéralakú (1.5) nyúlványával szemben fog­lal helyet. A (6) kapocs a kocsi (16) vonó­rúdjával áll kapcsolatban ós pedig nem mereven, hanem egy közbeigtatott (17) te­kercsrúgó közvetítésével (1. ábra). Maga a (16) vonórúd két külön részből áll, melyek a kocsi hossztengelyének két ellenkező ol­dalán vaunak elrendezve és egymással, ille­tőleg a (18) középtartóval a következő mó­don vannak összekötve. A (16) vonórúdnak belső vége, mely a (18) tartóra erősített vezetéken átnyúlik, csavarmenetekkel van ellátva és ezen csa­varmenetekre egy csavarmenetes furattal ellátott (19) csigakerék van ráhajtva. A (19) csigakerék a (18) tartóban lévő vezetékhez támaszkodik, mi által képes a vonórúdon átvitt erőt fölfogni. A (19) csigakerék egy fölötte lévő (20) csiga segélyével elforgat­' ható a vonórúd meghúzása vagy utáneresz­tése czéljából. A (20) csiga két oldalt meg van hosszabbítva, a kocsialvázba van ágyazva és a kocsi oldalain kinyúló végein a (4) tengelyhez hasonlóan egy-egy prizmatikus (21) csapot hord. A (4) tengelynek a kocsi oldalán kinyúló végeire egy-egy (22) kilincskerék van erő­sítve, a melybe a kocsi oldalára elforgat­hatóan erősített (23) záró kilincs beakaszt­ható (lásd az 5. ábrán). A 6. ábrán föltüntetett kiviteli alak abban különbözik a 2. és 3. ábrán láthatótól, hogy itt a (11) föltámasztókilincsnek nem fölső karjára hat a (10) lapos rúgó, hanem annak alsó karját nyomja előre a (24) csavarrúgó, mely a (14) ütközőnek orsóalakú nyúlvá­nyára van helyezve és ezen nyúlványnak (25) vezetékére támaszkodik. Az önműködő kocsikapcsoló működése a következő : Kikapcsolás czéljából a (4) tengelyt a (13) kulcs segélyével úgy forgatjuk el, hogy a rajta lévő (1) horog fölemelkedjék. Ekkor a (10), illetőleg (14) rúgó által feszített (11) j kilincs beugrik a tengelynek (8) hornyába és . fölpeczkeli az (1) horgot (3. és 6. ábra), míg a (7) horonyba fekvő (9) feszítőrúgó a ho­rony elforgása következtében megfeszül (4. ábra). Ha most ezen kikapcsolt kocsi egy másik kocsival összeütközik, akkor első sorban a (6) kapcsoknak tenyérszerű (15) nyúlványai érik a szemben lévő (14) ütkö­zőket és ezeknek hátranyomása által ki­akasztják a (11) kilincseket a tengelyek (8) hornyaiból. Az ily módon szabaddá lett ten­gelyeket a (9) feszítőrúgók visszaforgatják eredeti állásukba, mi által az (1) horgok lefordulnak és bekapcsolódnak az alattuk lévő (6) kapcsokba. Ezután ugyancsak a (13) kulcs segélyével a vonórudakat a (20) csi­gák elforgatása által annyira meghúzzuk, hogy a kocsiütközők egymást érjék. Ha tolatás alkalmával a kocsikapcsolónak magától való működését megakarjuk aka­dályozni, akkor a (4) tengely végén lévő (22) kilincskerékbe beakasztjuk a (23) záró­kilincset, mi által az (1) horog összeütközés

Next

/
Thumbnails
Contents